8. fejezet- Az ajándék

Itt a 8. fejezet. Jó olvasást!!:)<3

/Cassy/

Lerohantam. Egész jó hangulatom volt.
-Selena, édesem. Tudom, hogy három napja Damonnal smaciztál, de túl kell tenned magad rajta.
-Muszáj erről beszélned? Épp elég gáz ez az egész. Inkább beszéljünk a holnapról.
-Miért? Mi van holnap?
-Hétfő. A hét első napja. Iskola!

-Ó te jó ég. Tényleg. És még az órarendem sincs meg. Elmegyek érte oké? Hozom a tiédet is.

Már vettem is a kabátom és beszálltam a kocsiba.
Sel jött utánam.
-Mi volt tegnap Nate-tel?
-Most rohanok, de később mesélek. Csók.
Már robogtam is a suli felé. Leparkoltam egy fekete Mustang mellé. Gyönyörű autó volt.
-A kocsim elbújhat a Porche-d mellett.
-Mi mindig összefutunk?
-Úgy látszik igen.-mosolygott Nate.-Szerencsére.
-Most megyek az órarendemért.

-Én most hoztam el. Remélem lesz közös óránk.
-Hát, az jó lenne.
-Honnan van neked ilyen kocsid?
-Hát mondjuk azt hogy apának van pénze... -muszáj volt füllentenem egy kicsit.-És te hol szereztél ilyet?
-Még a nagypapámé volt. Imádott régi kocsikat bütykölni. Tavaly szülinapomra kaptam tőle.
-Nagyon szép. Rohannom kell.
-Van kedved egyik nap meginni velem egy kávét?
-Az jó lenne. Majd egyik nap suli után.
-Akkor később találkozunk.
Nate-nek még Damonnál is kékebb szeme volt. Végre valaki aki még őt is lepipálja.

-Később.

/Nate/

Hazafelé úton csak rá gondoltam. Volt valami különleges Cassy-ben.
A házunkhoz egy hosszú út vezetett. Már nem is Mistyc Fallsban volt. Inkább a semmi közepén. Mivel az erdőben laktunk a legközelebbi szomszédunk is 2 mérföldre lakott. Az apám szeretett egyedül lenni. Ha jellemezni kéne őt elég lenne 2 szó: önfejű és magának való. Egyetemi töri tanár volt, de egy autóbaleset után fel kellett mondania. Imádja a történelmet. Most a paranormális jelenségeket kutatta. Szerinte a mostanában történt haláleseteket nem állat okozta. Azt mondta, hogy valami mítikus lény volt. Ami szerintem baromság. Alig beszéltem vele mióta anya lelépett.

Csak 9 voltam és egyik reggel arra ébredtem, hogy a szüleim veszekednek. Mikor leértem megláttam a csomagokat. Anya odajött hozzám és azt mondta:
-Nate Adams sose legyél olyan mint az apád.
Azzal becsapta maga után az ajtót, és sosem láttam többé.

Felhajtottam a kocsifeljáróra. Az apám a teraszon kávézott és egy könyvet olvasott. Odamentem hozzá.
-Mi tartott eddig? Hol voltál?
-Elugrottam az órarendemért.
-Menj föl a szobádba és készülj a holnapra.
-De apa, arra gondoltam, hogy...
-Nataniel.-mondta jelentőségteljesen.-Most.
Semmi kedvem nem volt felmenni a szobámba. Csináltam egy kis popcornt és leültem megnézni a filmet. Az idő borús volt és egyfolytában dörgött az ég. Az üvegablakon át látszódtak a hatalmas gomolyfelhők.

/Cassy/

Mire mindennel elkészültem, 4 óra lett. Felhívtam Elenát és elugrottunk egy kávézóba.
-Izgulsz a holnap miatt?
-Kicsit.
Csak egyvalaki járt a fejemben és nem bírtam ki, hogy ne tudjak meg róla mindent.
-Szóval. Mennyire ismered Nate Adams-et?
Tudta, hogy mire célzok.
-Nem nagyon szoktunk beszélni, de elég sokat tudok róla. Nate az apjával és aki egy kissé fura. Benne van a focicsapatban és tavaly lett a kapitányuk. Rettenetesen helyes és imádják a lányok. Például Caroline évekig bele volt zúgva. De Nate elég hűséges típus. Néha csendes ami elég fura mert Tyler legjobb barátja. Jó tanuló de az összes buliban ott van. Nagyjából ennyi.
-Már így is totál belezúgtam.
-Biztos bejössz neki.
Valaki hátulról megfogta a vállamat.
-Ramona Simmons? Jó ég, mit keresel itt?
-Hallottam hogy visszajöttél. Gondoltam megnézem azt a szép pofidat.
Hirtelen elhallgatott.
-Szia Elena.
-Ram, rég találkoztunk.-mondta kissé gúnyosan.
Az tuti volt, hogy nem voltak jó viszonyban.
-Honnan ismeritek egymást?
-Damon.-mondták egyszerre.
Ramonát Damon változtatta át. Drogos volt és buliról bulira járt. Pedig csak 16 volt. Már az intenzíven csücsült mikor Damon megmentette. Legalábbis ő ezt állította.
-Bocsi csajok de mennem kell segíteni Selenának a pakolásban.
-Okés.-mondta Elena és megpuszilt.
-Szia Ram.
-Szia.

/Selena/

Otthon. Egyedül. Régóta nem unatkoztam ennyire. És a tudat,hogy holnap iskolába kell menni,kirázott  a  hideg.Beraktam a  mikróba egy zacskó vajas popcorn-t és leültem tévézni.Cassy jött be az ajtón és vigyorogva átnyújtott nekem egy dobozkát.

-Ez mi?
-Nyisd ki. Ajándék tőlem.
Kis fekete doboz volt, ezüst dobozzal átkötve. Óvatosan leszedtem róla és kinyitottam a dobozt. Egy ezüstgyűrű volt benne, kék kővel a közepén. Cassy-nek is hasonló volt csak neki lila volt a kő.
-Tudom, hogy unod a nyakláncod ami véd a naptól ezért Stefan és én csináltunk neked egy ilyet.-reménykedve nézett rám.
-Ez gyönyörű. Köszönöm.
-Mondjuk, hogy azért kapod mert elfogadtad, hogy suliba kell járni.
Megpusziltam és felszaladtam a szobámba. Mivel még világos volt, behúztam a sötétítőfüggönyöket. Levettem a nyakláncom és leraktam a fésülködőasztalra, a gyűrűt pedig a középső ujjamra húztam. Mikor elhúztam a függönyt a gyűrű csak úgy csillogott. De nem csak egy gyűrű volt a kezemen. A másiknak fontos szerepe volt az életemben, amire nem szerettem gondolni. De mégsem tudtam levenni. Csak Cassy tudta az igazságot...

7.fejezet-A házavató

Kicsit késve, de itt a 7. fejezet. Reméljük tetszik. Jó olvasást! :) <3

/Cassy/

Kicsit le kellet nyugodnom Selena hülyesége után. Szegény Jeremy, még csak nem is sejti mit tett vele.

 A buli holnap volt és tele volt a fejem az elintéznivalókkal. Selena szervezte a dekorációt, én meg a zenét és a kaját. Selena jött le a lépcsőn nagy dübögéssel. Megdörzsölte a szemét és egy hatalmasat ásított.
-Mennyi az idő?-kérdezte kómásan.
-Délután 2. Egész délelőtt készültem a hülye bulidra, te meg alszol. Mi van veled?
-Ó. Bocsi. Kicsit el vagyok varázsolva mostanában.
-Azt észrevettem.
-Segíthetek valamiben?
-Hát ki kéne dobni a hűtőből egy pár dolgot, meg hívd föl a kertészt. És légyszi mutasd meg, hogy miben leszel, mert sokszor...öhömm...hogy úgy mondjam melléfogsz és úgy nézel ki mint Drakula felesége.
-Lehozom a ruhámat. És utána mindent elintézek.
Fölszaladt és pár másodperc múlva vissza is tért.
A ruha kék színű volt, rövid és át volt tekerve egy fekete tüll szalaggal.
-Na jó visszavonom a sokszort...inkább ritkán. Marha jó ez a ruha, még nem is láttam.
-Van vajszínűben is. Azt neked adhatom.-mondta vigyorogva.
-Megköszönném. Na most menj és csináld meg amiket kértem. 5 körül indulok a manikűröshöz. Jössz?
-Majd meglátom.-mondta és elment intézni a dolgait.
Leültem tévézni, de semmi érdekes nem ment és én kezdtem unatkozni. Egy kis idő múlva Selena rohant be az ajtón.
-Találkoztam Damonnal és azt mondta hogy várja a bulit. És és én mondtam neki ha eljön megbánja. De nem tudom, hogy hatott rá. Ugye nem te hívtad meg?
-Hülyének nézel?
-Nem csak nem tudom honnan tudja.
-Hát onnan, hogy egy hete erről beszélsz mindenkinek.
-Ó...akkor érthető. Asszem elmegyek veled a körmöshöz.
-Hát jó. Akkor kezdj el készülődni.
5 után megérkeztünk.
Stacy Marvin a manikűrös hírhedt pletykafészek és totál bele van zúgva Damonba, és múltkor volt egy kis akciójuk. Ezt inkább nem említettem meg Selenának. Stacy tuti, hogy fel fogja hozni a témát és Sel fel fog robbanni.
Persze az első mondatában benne volt Damon.
-Képzeljétek-kezdte Stacy-tegnap taliztam Damon Salvatore-ral. Van valami fura a srácban de nem nagyon érdekelt mikor elhívott magához. Ott iszogattunk, aztán...-elhallgatott mert Selena gyilkos pillantást vetett rá-hát...tudjátok.
-Csak annyit mondok szivi, hogy vigyázz Damonnal.
Stacy kicsit össze volt zavarodva de azért bólintott. A nyakán persze ott volt a harapás.

Két óta múlva már otthon is voltunk. Selena csinált vacsorát és megnéztünk egy filmet. Sel nagyon izgatott volt a holnap miatt. Mindketten nagyon elfáradtunk ezért hamar elaludtunk.


/MÁSNAP/
/Cassy/
Selena hatalmas sikollyal ébresztett föl. Morcosan felültem.
-Te jó Isten Selena, mit ittál?
-Csak emlékesztetlek, hogy 4 óra múlva jönnek a vendégek az első és egyetlen házavató bulinkra.
-Esetleg a perceket nem számolod?
-Azt hiszem 4 óra és 3 perc.
-Szarkasztikus voltam.-mondtam és felhúztam a szemöldököm.-De komolyan mennyi az idő?
-Pont dél. De a legjobbat még nem is mondtam.
Ránéztem.
-Mivel Cassandra nagyságos asszony kihagyott egy embert a listáról, bátorkodtam meghívni.
-Senkit sem felejtettem el. Kizárt.
-Nem ismersz véletlenül egy bizonyos Nate Adams-et?
Erre kiugrottam az ágyból.
-Azt a Nate-et? Akivel a Grillben találkoztam?
-Szívesen.-mondta büszkén.
Megöleltem. Vagy 20-szor elismételtem a köszönöm szót. Mosolyogva leszedett magáról. Bementem a fürdőbe. Borzalmasan néztem ki.
-Selena, van még azokból a vértasakokból amit Stefan adott?
-Máris hozok egyet.
Miután megittam máris jobban  festettem.
A hajammal nem sokat csináltam. Magától is hullámos volt ezért úgy hagytam.
Kisminkeltem magam és felvettem azt a ruhát amit Caroline-nel vettem.
-Elkészültél már Sel?-kiabáltam a fürdőszobából.
Pár pillanat múlva bejött a ruhájában ami gyönyörűen állt rajta, de a haja szörnyűséges volt.
-Ne félj szívem, majd én segítek.
Feltupíroztam és feltűztem neki. Így már tökéletes volt.
-Csini vagy Cass.-mosolygott rám.
-Te is Cíca.
Sel bánatára még egy magassarkúba is belekényszerítettem.
Négy óra. A vendégek már gyülekeztek. A kaja és a DJ a helyén volt.
Elena és Stefan jött oda hozzám.
-Cass ez a buli iszonyú jó.
-Tényleg jól sikerült, de Selena is nagyon sokat segített.
-Megyek és meg is keresem.-mondta Elena
Mikor elment, Stefan közelebb jött hozzám.
-Hallottam Damonról és Selenáról.
Elfintorodtam.
-Vigyázz Selre oké!
-Azon vagyok.-mondtam.
Stefan látta hogy ideges vagyok ezért témát váltott.
-Szóval... hallom, hogy Nate is eljön.
-Honnan tudsz te ennyi dolgot?-elpirultam.-Hát, remélem, hogy eljön. Érezd jól magad Stef.
Rámmosolygott és az ajtó felé mutatott.
-Te is.
Nate jött be a házba. Elindultam felé de Caroline megállított.
-Sürgősen beszélnem kell veled.
Elég kétségbeesett képet vágott, de ahogy Cart ismertem, biztos csak letört egy körme.
-Nem lehetne kicsit később? Én...
-VÉSZHELYZET!
Kihúztam a tömegből és távolabb mentünk a zenétől.
-Mond.
-Matt rám sem hederít. Még az új ruhámat sem vette észre. És mivel Elena vasfűvel tömi-persze a tudta nélkül-nem tudom megigézni, hogy mondja el. Szerinted velem van a baj? És Stefan azt mondta, hogy te ilyen ősvámpír vagy, gondoltam megkérlek hogy derítsd ki. Légyszi.-a monológja végén alig kapott levegőt.
-Ennyi?-felhúztam a szemöldököm.-Nem lenne egyszerűbb ha odamennél hozzá és mindenféle hókusz-pókusz nélkül megkérdeznéd tőle, hogy mi a baja?
Beletelt egy kis időbe, amíg leesett neki.
-Ömm. Ez jó ötlet.-mondta mosolyogva.-Köszi.
-Hát, igazán nincs mit.
Mikor végre leráztam, elindultam, hogy megkeressem Nate-t. Az emberek látszólag jól érezték magukat, aminek nagyon örültem. Egy lassú dal után végre valami pörgősebb jött. Odamentem Selenához.
-Cass nem fogod elhinni, hogy ki van itt.-a hangja ideges volt...meg kicsit részeg.
-Had találjam ki...
Megfordultam és Damonnal találtam szenben magam.
-Pont ahogy gondoltam.-mondtam gúnyosan.
-Nincs jobb dolgod?-vetette oda Sel.
-Héj, azt hittem, bírjuk egymást.
-Így volt. Aztán majdnem megöltem valakit miattad.
-A hallottakból nem sok ember élete érdekel Cica.
-Ez most más. Megváltoztam.
Unottan felhúztam a szemöldökömet.
-Én léptem.-mondtam és már ott sem voltam.
Csomó ideje kerestem Nate-t. Még a fürdőben is ahol egy csajszi smárolt a pasijával. Még jó, hogy bezártam a hálószobákat...
Kimentem a hátsókertbe és elsétáltam a tavunkig ami elég messze volt a háztól. A zene hangja eltompult és a tücskök ciripelését hallgattam.
-Gyönyörű ez a hely.-hallottam a hátam mögül.
Megfordultam.
-Nate.
-Szia.-mondta mosolyogva.-Szép kis bulit hoztatok össze.
-Nem csak az én érdemem.
-Szóval ősztől egy suliba járunk?
-Igen, évfolyam társak leszünk.
-Az király. Már várom.-az arca kipirult.
Megszólalt a telefonom.
-Pont a legjobbkor.-morogtam az orrom alatt.
Beleszóltam:
-Caroline, mi van már megint?
-Matt szakított velem.-bőgőtt a telefonba.-Azt mondta hogy én vagyok a leghisztisebb és legerőszakosabb ember a világon. És hogy elege van belőlem.
-Car, szívem, te részeg vagy?
-Kicsit.
-Oké, mindjárt ott vagyok és beszélek Mattal.
Utáltam Caroline-t amiért itt kellett hagynom Nate-t.
-Sajnálom, de mennem kell. Szólít a kötelesség.-mondtam a szemem forgatva.
-Semmi baj úgyis indulnom kell. Nagyon elszalad az idő.
Ránéztem az órámra. Hajnali 2 volt.
-Nagyon örülök, hogy újra láttalak.-mondta.
Rámosolyogtam és intettem neki köszönés képpen. Aztán visszamentem a házba.

/Selena/

Damon egész este a nyomomban volt. Cassy-t persze sehol sem találtam. Hajnali 2 volt de az emberek még mindig nagyon jól érezték magukat. Felmentem az emeletre ahol mindenfelé ruhadarabok voltak. Még jó, hogy Cassy bezárta a szobákat. Így csak a fürdőkért kellett aggódnunk. A kulcs a szekrényben volt. Kinyitottam a szobámat és felkapcsoltam a villanyt. Mikor leültem az ágyamra valaki benyitott az ajtón.
-Damon miért koslatsz utánam egész este mint egy pincsikutya?
-Egyfolytában te jársz a fejemben.-odajött és leült mellém az ágyra.-Sohasem éreztem így senki iránt. Főleg, hogy még csak egy randink volt, ahonnan leléptél.
-Tudom, hogy mikor hazudsz.
Megfogta a kezem és én elpirultam.
-Nyugi Piroska nem harapok.
-A farkas is ezt mondta.-próbáltam leplezni az izgulásom, de már a tenyerem is izzadt.
-De én nem vagyok farkas.
-Nem... te rosszabb vagy.
Megvillantotta elképesztően tökéletes mosolyát. Közelebb hajolt és én tudtam, hogy meg fog csókolni.
Hevesen csókolt meg és én a mennyben voltam. Pedig tudtam hogy ez nem helyes. De most csak rá figyeltem.  

A kezem a hajába túrtam és szorosan magamhoz húztam. Elképesztő volt.
Aztán nyílt az ajtó és Cassyt láttam meg.
-E...ez...ez nagyon nem jó.-mondta zavartan és kissé mérgesen. Gyilkos pillantást vetett Damonra. Ő elengedett.
-Szerintem megyek, mert a méhkirálynő leszedi a fejem.
Mikor kiment az ajtón hallottam a beszűrődő hangokat.
-Ne játsz vele Damon. Tényleg megbánod ha bántod őt.
-Te csak ne fenyegess. Jól tudod, hogy milyen hatással vagyok rá. Mellettem boldog lehetne.
-Melletted szörnyeteg lehet.
-Mind azok vagyunk.
-Damon, te még Kathrine-t szereted. És Selenát csak arra használod, hogy elfejtsd. És csak hogy fel legyél világosítva: Kathrine sosem szeretett téged.
Damon egy pár pillanatig elhallgatott.
-Ne játssz Selenával. Ő nem egy báb akit rángathatsz.-mondta Cass.
Már csak annyit hallottam, hogy Damon kuncog. De nem akartam többet tudni. A fejemre húztam a párnát és csak a csókra gondoltam.

6.fejezet- Elenáéknál

Itt az 6. fejezet. Reméljük tetszik. Jó olvasást! <3


/Selena/

Már két napja a levél miatt idegeskedtem. Damon nem jelentkezett, és még Stefan sem látta. Cassy tegnap átment Elenához aki-mint kiderült- annak a fiúnak a nővére akibe érkezéskor belekóstoltam és meg is öltem. 

1 hét és iskola van, szóval le kellett állnom. Még gyanút fognak és nem akartam rákenni Stefanékra... főleg

nem Cassy-re. A házavató buli 3 nap múlva lesz. 

Leszaladtam a földszintre ahol Cassy TV-zett. Valami hülye valóságsó ment.

-Rád jellemző, hogy ilyen hülyeségeket nézel.-mondtam a szemem forgatva.

Ő csak a vállát rángatta és nevetett. Összedobtam magamnak valami kaját és visszamentem a szobámba. 

-Lassan átmegyek Elenáékhoz. Még van egy pár megbeszélnivalónk.-kiabált föl.

-Baj lenne ha én is mennék? Szeretném végre megismerni Elena családját.

-Gyere csak.

Nem akartam, hogy kiderüljön az igazság. Így legalább ki tudom magam húzni.

Már robogtunk is a város felé. 5 perc autókázás után megérkeztünk a Gilbert-házhoz. Kiszálltunk a kocsiból és oda mentünk az ajtóhoz. Gyorsan megigazítottam a hajam, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy ágrólszakadt. Cass kétszer kopogott. A harmadiknál már nyílt is az ajtó és a túloldalán Elena állt hatalmas mosollyal. 

/Cassy/

-Cass, már vártalak.

-Remélem nem baj, hogy magammal hoztam Selenát.

-Dehogy, gyertek csak be.

Gyönyörű ház volt. Egyszerű, de mégis nagyon megtetszett.

Leültünk és megittunk egy pohár vizet. 

-Fönt hagytam a vendéglistát a szobámban.-szólalt meg El.

-Hagyd csak, lehozom.-mondtam.

Felszaladtam a lépcsőn és egyenesen Elena szobájába mentem. A lista egy sárga jegyzettömbön volt. Alighogy kiléptem az ajtón egy Jeremy jött velem szembe egyszál törülközőben. Mindkettőnknek elvörösödött a feje. 

-Örülök, hogy látlak.-mondta. 

- Én is na... -ekkor észrevettem egy harapásnyomot a kulcscsontján.-Ezt hol szerezted?-mutattam rá a sebre.

Zavartnak tűnt az arca.

-Fogalmam sincs. Már ott van egy pár napja. De nem emlékszem semmire. 

-Mennem kell.-mondtam sietve.

Lerohantam. 

-Selena beszélnem kell veled. Azonnal. Elena meg bocsátasz?

-Persze.

Odaadtam neki a füzetet, Selt meg kihúztam a konyhába.

-Ismersz egy bizonyos Jeremy Gilbertet akinek egy bazinagy vámpírharapás van a nykán?

 -Ömm...nem. De bemutathatnál neki.

-Selena!

-Na jó, ismerek. De annak már úgy is mindegy, mert hulla. Amúgy meg kell mondjam egy nagyon jó vacsit hagytál ki. Ja, és kitöröltem a memóriájából az egészet...mondjuk nem tudom minek, mert úgy is kinyírtam.

Tátott szájjal hallgattam végig az egészt. Végül nagyon nyugodt hangon megszólaltam.

-Ha megölted, hogy a francba láttam őt egy perccel ezelőtt? Élt és virult.

Most ő tátotta el a száját.

-Szilánkosra törtem a nyakát. Ebben biztos vagyok.-elgondolkozott.

-Most meg mi van?

-Te  tudod módosítani a memóriáját úgy, hogy emlékezzen rá.

-És mégis mért tegyem meg?

-Légyszi.

-Oké. Menj vissza Elenához, én elintézem.

Bólintott.

Bementem Jeremy szobájába. Hirtelen ott termettem előtte és nekinyomtam a falhoz. Belenéztem a szemébe.
-Soha ne emlékezz arra amit Selena tett veled.
Elengedtem. Gyorsan kimentem, mielőtt magához térhetett volna.
-Ne haragudj Elena, de mennünk kell.-mondtam sietve.
El kikisért minket. Beszálltunk a kocsiba és már ott sem voltunk.

5 fejezet - Nate...

Kis késéssel, de itt az 5. fejezet. Reméljük tetszik. Jó olvasást! <3



Lerohantam a lépcsőn. Törülközőben voltam és még a hajam is csurom vizes volt. Selena megbocsátott nekem, de még éreztem egy kis feszültséget. Ki kellett engesztelnem.

-Héj Sel, -kezdtem izgatottan -képzeld Caroline hatalmas bulit rendez a Grillben, és meg lettünk hívva! Már nagyon rám fért ez a kiruccanás.

-Na és?-Nem akarok kimozdulni.

-És mikor akarsz?-kérdeztem gúnyosan.-Kérlek! Csak az én kedvemért. 

Rám nézett és az egyik szemöldökét felhúzta.

-Sok fiú lesz!-mondtam csábosan.

-Na jó! Meggyőztél, de csak mert szeretlek.... és a fiúkat is.

-Köszi Sel, nem bánod meg.

6-kor már készen álltunk. Selena kocsijával mentünk. Mikor odaértünk Caroline a nyakunkba ugrott.

-Jézus annyira örülök hogy eljöttetek!-mondta ugrálva.

-Köszi, hogy meghívtál minket!- mondtuk egyszerre. Majd kézen ragadott és elkezdett húzni minket a többiek felé.

Egy rövid szőke hajú lányhoz tessékelt.

-Ő Stephanie.

-Szia!-üdvözöltük mosolyogva.

-Hallom most költöztetek ide. Hogy tetszik Mystic Falls?

-Már  jártunk itt "jó pár" évvel ezelőtt, de sokat változott azóta. Nagyon jól érezzük magunkat. Egy pár dologtól eltekintve.-mondta S.

-Na jó akkor még később összefutunk.-szakította a beszélgetést félbe Caroline és továbbhúzott. Jó pár embernek bemutatott minket olyanoknak is akiket mi ismerünk, de azért aranyos volt tőle.

-Cass szeretnélek valakinek bemutatni.-kezdte Car.

-Már megint Caroline? Már volt vagy 600 ember.

-Csak várd ki a végét!-mondta vigyorogva.

Nem tudtam mit akar.

-Várj itt!-parancsolt rám.

-Igenis!

Pár másodperc múlva vissza is jött.

-Gyere velem!Tetszeni fog.-mondta izgatottan.

-Tetszeni?Mi?-kérdeztem zavarodottan.

Caroline megragadta a csuklóm és elhúzott a bárpult felé. Hallottam a gondolatait, de csak zagyvaságok jártak a fejében. Ebből nem tudtam kivenni semmit.
A bárpultnál egy fiú ült. A kezében egy sörösüveg volt. Rám nézett mosolyogva, és nekem egy szó sem jött ki a számon. 
-Szia, Nate vagyok. -szólalt meg végül. -Caroline nagyon sokat mesélt rólad.
-Sokat?-reméltem, hogy nem mindent.-Amúgy a nevem Cassy.-És honnan ismeritek egymást Carrel?-kíváncsiskodtam.
-Csak az iskolából. Azt sem tudom miért hívott meg. Nem szoktam vele beszélgetni.
-Én azt hiszem tudom miért hívott...Caroline szereti játszani a kerítő szerepét!-mondtam az orrom alatt.
-Akkor osztálytársak leszünk?
-Úgy néz ki.
Hirtelen valaki megfogta a vállamat.
-Sajnálom hogy megszakítom a csevegést, de NAGYON fontos!-mondta sürgető mosollyal az arcán.
-Semmi baj.Remélem még látlak Cass!
-Én is. Később találkozunk!-majd elmentem Sel után.
-Remélem tényleg fontos, mert nem volt könnyű otthagyni. Láttad milyen helyes??? 
-Igen, bocsánat! De te vagy a legdögösebb csaj a suliban, könnyen megkaphatod...vagy "más" módszerrel is ráveheted!!
 Elhúztam a számat. 

-Mi volt olyan sürgős??-kérdeztem dühösen.
-Találd ki, hogy ki hívogat...egyfolytában.
-Csak felejtsd el Damont.
-Ez az, hogy nem tudom. Mintha befészkelte volna magát a fejembe.

-Hidd el azt csinálta. Ő nagyon ért hozzá.
-Veszem észre.-már a sírás küszöbén állt, ezért úgy döntöttem, hogy oldom a hangulatot.

-Na, figyelj. Ma este nagyon durván be fogunk rúgni és egy perc alatt elfelejted azt a kék szemű pincsit.
Nevetett egyet.
-Csináljuk!
Odafordultam a bárpulthoz.
- 6 tequilát kérek.
- Nem vagyok túl fiatalok ennyi italhoz?-kérdezte gúnyosan a pultos.
Rámosolyogtam és mélyen belenéztem a szemébe.
-6 tequila kérem!
-6 tequila.-ismételte meg amit mondtam.-Nem kell fizetni a cég állja.
-Köszönöm!-mondtam nevetve, és Selhez fordultam.
-Így kel ezt csinálni.- és megölelt.
Gyorsan legurítottuk őket. Aztán még jó sok mindent megihattunk mert a bárpulton kötöttünk ki egy eszméletlen jó számra táncolva. Elena, Bonnie, Caroline és Stephanie is csatlakozott hozzánk.
Legalább hajnali 3-ig táncoltunk.
-Ez a buli eszméletlen jó volt.-mondta Sel mikor hazaértünk.
-Mondtam h tetszeni fog!-ledobtam a táskám.
-Nagyon fáradt vagyok, megyek aludni!
-Oké, aludj jól!-mondtam és megöleltem.
Sel felszaladt a lépcsőn.
Megcsörrent a telefonja, de mielőtt még meghallotta volna, fölvettem.
-Damon Salvatore... te sohasem adod föl, ugye?

-Csak hogy tudd: mindent megteszek, hogy Selena közelében lehessek. Még akkor is ha te nem akarod.

A vonal megszakadt.
Nem akartam szólni Selenának. Csak felhúzná magát. Leültem a kanapéra és néztem a kandallóban lobogó tüzet. A családomra gondoltam. Apára és a két bátyámra, akiket valószínüleg soha nem fogok látni. Aztán Nate-re. Sosem „futottam” még egy fiú után, de érte megtenném. És imádtam azt a gondolatat, hogy az osztálytársam lesz. Kék szem, barna haj. Jobb mint Damon vagy Stefan. Pedig ők az álompasik. Ekkor Selena rontott le. 

-Miért van az ágyadon egy levél Damontól?

Nem válaszoltam, csak fölrohantam. A levél valóban ott volt. Sima, vajszínű papírra írta, tökéletes kézírással.

„Mindent megszerzek, amit akarok.”

D.

4. fejezet - Első randi...

Sziasztok! Itt a negyedik fejezet. Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog. :D Jó olvasást!!

Másnap, az idő elég viharos volt, ezért nem volt kedvem kimozdulni. Selena fönt aludt az emeleten.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Villámgyorsan fölkaptam magamra valami tűrhetőt és kinyitottam. Damon volt az.
-Mit akarsz?
-Szia neked is.-fintorodott el .-Gondoltam üdvözlöm az új lányt. Selena igaz?
Bólintottam.
-Nincs kedved beengedni?
-Ööö...nincs.-gúnyosan elmosolyodtam.-Ha meg akarod ismerni várnod kell míg felébred.
-Annyi időm van mint a tenger.
Felszaladtam Selenához. Még mindig aludt és tudtam, hogy nem örülne annak, ha felébreszteném. De azért tettem egy próbát.
-Selena.-súgtam-Már délután három van. Ideje felkelni.
Hangosan felmordult.
-Három óra? Mért nem ébresztettél föl előbb?
Megvontam a vállam és nem válaszoltam.
-Amúgy meg vár rád valaki. Damon Salvatore, akiről meséltem. Meg akarsz vele ismerkedni? Mert akkor itt az idő.-mondtam, mert úgyis tudtam, hogy egyszer megismerik egymást.
Erre rögtön izgalomba jött. Észre sem vette, hogy valójában csak délelőtt tíz van. Gyorsan fölöltözködött, megfésülködött és megmosta a fogát.
-Jól nézek ki?
-Jaj, ne már!-most tényleg hülyének néztem.-Ez csak egy hülye bunkó. Igaz jól néz ki de semmi több.
Elmosolyodott.
Damon még mindig az ajtóban állt.
-Hülye bunkó? Csak ezt tudod rólam mondani?-mindent hallott.
-Selena, ez itt Damon Salvatore.-mutattam be őket egymásnak gúnyos mosollyal.
-Szia, Selena Walker.
-Örvendek.-válaszolta Damon.-Na, akkor beengedtek?
Selena felém fordult és csak ennyit mondott: -Most utoljára.
Először nem értettem, de aztán meghallottam a gondolatait. Csak akkor hallom őket, ha beenged a fejébe különben nem .
„Játszunk vele egy kicsit. Nem engedem be, ha te sem.”
Selena elvigyorodott.
-Bocsi Damon, de nagyon sok dolgunk van.
Damon fölhúzta a szemöldökét.
-Még rám sincs időtök?
Selenán látszott, hogy nem sokáig tud ellenállni, ezért gyorsan válaszoltam.
-Rád főleg nincs.-és becsaptam az ajtót.
-És most mit csináljunk?
Selena nem válaszolt csak hülyén vigyorgott. Belezúgott. Tudtam, hogy nem kéne megengednem, hogy megismerje. De ez a vigyor... tudtam minek a jele: Sel becserkészi a legújabb áldozatát. Csak itt most nem Damon volt az áldozat. Hanem Selena.
Régen én is így éreztem Damon iránt. Teljesen elkápráztatott. De ez a múlt.
-Azt ugye tudod, hogy iskolába kell járni?
-Tudom. De nem is baj. Már hiányzik.
Elkerekedett a szemem. Nem ilyennek ismertem Selt.
A ház kevesebb mint egy hét alatt kész lett. A régi bútorok helyén újak álltak, és minden szoba át lett rendezve.
-Gondolkoztál már egy házavató bulin?- Sel majd’ kicsattant.
-Jó ötlet. Jó pontot szereznénk vele az osztálytársainknál.
-Az biztos. De akkor össze kéne írni, hogy kiket akarunk meghívni.
-Azt Elenával megcsinálom. Meg a zenét is. Akkor tiéd a ház kidíszítése és a kaja.
-Rendben. Szeretnél valamit, vagy hagyod, hogy használjam a fantáziám?
-Ha hagynám, itt elszabadulna a pokol.-kacsintottam rá. Persze ez azt jelentette, hogy azt csinál amit akar.
-Én megyek és felfrissítem a ruhatáram.-mondtam.-Te maradj itthon és ne csinálj semmi hülyeséget, oké?
-Vettem főnök.

Utáltam egyedül vásárolni és Elena éppen nem ért rá. Fiút meg nem hívok, ezért gondoltam elhívom Caroline-t. Ő úgyis az a tipikus "Imádok vásárolgatni" lány.
Mikor oda értem be csöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Jónapot Forbes seriff. Cassandra More vagyok Caroline barátja. Ő itthon van?
-Szervusz.-üdvözölt kedvesen.-Itthon van. Lehívom, addig gyere be.

Ha tudta volna mi vagyok biztos nem enged be. De udvarias voltam és be mentem.
Caroline ugrándozva jött le a lépcsőn. Jellemző.
-Szia Cassy. Mit keresel itt?
-Van kedved shoppingolni?
-Ahhoz mindig van kedvem.-vigyorodott el.-De miért engem hívtál? Hiszen nem is ismersz.
-Pont ezért. Amúgy épp eleget tudok rólad, hogy megbízzak benned. És négy nap múlva buli lesz nálunk amire te is hivatalos vagy.
-Szívesen elmegyek.
-Akkor indulhatunk vásárolni?
Caroline bólintott.
Sok boltot végigjártunk, de mégis megtaláltuk a megfelelőt.
Caroline ruhája világoskék volt, a derekén egy virágos pánttal. Egy ezüstös lapos talpút választott hozzá.
Az enyém egy bordós-lila rövid, pánt nélküli, testre simuló ruha volt, fekete magassarkúval és egy rövid bőr kabáttal.
-Elégedett vagyok a teljesítményünkkel.-mondta.
Vásárlás után még bementünk a Starbucksba, aztán hazamentem.
Selena még mindig otthon volt.
-Van már ruhád?-kérdeztem tőle.
-Persze, hogy van. Csak én nem veszek minden bulira újat, mint egyesek.-meresztette rám a szemét.
-Fogd be.
Felmentem a szobámba, ami olyan volt, mintha bomba robbant volna, ezért nekiálltam rendet rakni. Egyszer csak Slena jött be az ajtón.
-Csak szeretnék valamit kérdezni, de aztán megyek, mert látom, hogy dolgod van.
-Igen?
-Na, azt szeretném megkérdezni, hogy ismersz-e egy Tyler Lockwood nevű fiút?
-Hallottam már róla. Az apja meghalt. Ő volt a polgármester. Náluk szokott lenni az alapítók bálja, amire mostantól én is és te is hivatalos vagy.
-Mi a franc az az Alapítók bálja? És miért vagyunk rá hivatalosak?-bombázott a kérdéseivel.
-Az alapító családok leszármazottjai vesznek rajta részt. És mivel neked az őseid nekem meg az apám és a testvéreim is idejöttek mikor Mistyc Falls alapult, ezért részt kell vennünk. Szép ruha, udvariasság, pezsgő, kaviár. Nagyjából ez a bál lényege. De visszatérve Tylerre... tetszik?-vigyorodtam el.
-Hát, nem néz ki rosszul.-és kacéran elmosolyodott.

-És meg tudhatom mégis honnan ismered?-Mert ugye még nem találkoztál vele?-kíváncsiskodtam.

-Ömmm...Tudod ismerem az egyik rokonát.-És igazad van még nem találkoztam vele személyesen ,de láttam már róla képet.-De most nem ez a lényeg.- Ő is eljön?

-Meghívtam. Szerintem igen. De vigyázz vele. Kicsit gázos a srác.
-Akkor pont az esetem.
-Vérfarkas.-erre eltátotta a száját.
-Ó...az más. De sokkal izgibb.
-Jellemző. Na, most már tényleg pakolnom kell.
-Köszi, hogy elmondtad. Nem tartalak föl.-azzal kiviharzott.
Mikor kész lettem, kimentem hátulra a tóhoz. Leültem a padra és élveztem a csendet. De valaki megtörte.
-Régen utáltál egyedül lenni.-mondta Damon.
-Változnak az idők. Kicsit jó elvonulni.
-Selena itthon van?
-Mióta érdekel téged ennyire Sel?
-Amióta megláttam. Szép csaj.
-Damon.-néztem rá jelentőség teljesen.-Még tudok olvasni a gondolataidban. Meg aztán hülye sem vagyok.
Elhúzta a száját.
-Meg szeretném ismerni.-erre elhúztam a szám.-Ígérem jófiú leszek.
Utáltam amikor így néz rám. Azoknak a kék szemeknek senki, de senki sem tud ellenállni. Bólintottam.
-Akkor gyere be. De ha egy rossz mozdulatot teszel, kinyírlak. És komolyan beszélek!
El sem hiszem, hogy ezt tettem. Oda a játéknak amit ellene akartunk végre hajtani Selenával.
-Selena.-kiabáltam neki.-Látogatód jött.
-Nincs kedvem senkivel sem találkozni.
-És ha azt mondom, hogy Damon az?
Sel vámpírhoz méltó gyorsasággal érkezett a nappaliba. Rámosolygott Damonra.
-Volna kedved eljönni velem valahova?
-Persze.-pirult el.
-Akkor tűnés.-szakítottam félbe a „turbékolást”.
Damon nevetett egyet, aztán az ujjával rámutatott a halántékára, ami azt jelentette, hogy olvassak a gondolatában.
„Köszönöm Cassy, tényleg. Ezt még meghálálom.”
Nem tudtam neki hinni. Hiszen ő Damon Salvatore.
Mikor már három órája nem kaptam üzenetet Selenától, aggódni kezdtem. Tudtam, hogy vigyáz magára, de azért ő is el tudja játszani a bizalmamat. Ő a leglabilisabb ember a világon.
Ekkor Selena rontott be dühösen az ajtón.
-Igazad volt Cass.
-Bántott? Letéphetem azt a szép kis fejét ha akarod!
-Dehogy bántott. Majd elmesélem mikor lecsillapodtam.
És felrohant a szobájába.

Selena

Cass kopogás nélkül bejött, leült az ágyra és nagy szemekkel bámult.Töltöttem magamnak egy kis vért és leültem mellé.Ő felém fordult és nyugodtan várt.Egy húzásra meg ittam a pohár tartalmát és neki álltam a mondandómnak.

-Na szóval mit akarsz tudni?

-Viccelsz? Mindent.
Nem akartam elmondani neki. De ki tudja húzni belőlem ezért elkezdtem.
-Hát, az elején még nagyon kedves és úriember volt. De a végén megváltozott...

-Megváltozott?
-Igen. Minek ismételed minden szavamat?
-Mond el. Mert ki tudom húzni belőled. Semmit sem tudsz rólam.
-Én megmondta neked előre. De kezdem úgy érezni magam, mint az anyád, akinek meg kell tanítania, hogy nem szabad elmenni a cukros bácsival.

Látta Cassy arcán, hogy ideges. Felálltam és még egy pohárral töltöttem.
-Töltenél nekem is?-kérdezte.-Embert ölt?
Nem válaszoltam, de ezt igennek vette.

-Mondtam. Olyan lett mint én.
-Ó... akkor már értem.-elmosolyodott. De most nem azt az édes mosolyt láttam az arcán. Sötét volt és rideg. -Nem értesz te semmit.Még magam sem értem mi a fenének jöttem vissza pedig mindig is tudtam hogy melletted ugyan úgy szenvednék mint nélküled. Semmit sem segítettél.

Felidegesítettem. Nagyon. Sosem láttam még ilyennek. Mélyen belenézett a szemembe. Futni akartam előle, mert sokkal erősebb nálam. De a lábam nem mozdult....nem csak a lábam, hanem az egész testem.Valami bizsergető érzés futott át rajtam, és akkor jött a fájdalom. Nem éreztem még ilyet soha. Ordítani sem tudtam a fájdalomtól. Hirtelen minden megszűnt létezni. Nem éreztem semmit. Mintha eltompított volna mindent. Csak álltam egy helyben.
Ekkor Cassy pislogni kezdett és én a földre rogytam. Az egész testem megizzadt és sírtam a fájdalomtól.

-Mondtam, hogy nem tudsz rólam semmit.
Azzal elment. Nem haragudtam rá. Csak nekem akart jót. 

Cassy 

Azonnal megbántam amit tettem. De meg kell tanulnia Selenának, hogy a vámpírság áldozatokkal jár. Bementem a szobámba. Nagy meglepetésemre Damon ott volt.

-Nagyon bátor vagy, hogy ide jöttél.
-Tudom. Csak bocsánatot akartam kérni.
-Elfogadva. Most menj el. Tudtam, hogy nem kéne beengedni. 

Szót fogadott. A másik pillanatban már egyedül álltam a szobámban.

3. fejezet - Az élet szép...

Sziasztok! Itt a harmadik fejezet. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást :D Lehet kicsit rövid lett...!

Már vagy húsz üzenetet küldtem Selenának, de egyikre sem kaptam választ. Még mindig haragszik rám.
2001- ben változtattam át. Előtte elválaszthatatlanok voltunk. Akkor nem tudta, mi vagyok. 
Egy nyári éjjel hazafelé tartottunk egy buliból, persze rendesen be voltunk rúgva. Az út sötét volt és kanyargós és Selena elvesztette az uralmát a kocsi felett. Belerohantunk a szembejövő autóba. Nekem persze kutya bajom sem lett, de Selt az intenzívre vitték. Nem volt esélye a túlélésre. Csak 18 éves volt, nem hagyhattam meghalni. Ezért átváltoztattam. Sokáig nem tudott uralkodni magán. Nagyon labilis volt, és sokat ölt az első pár hónapban. Mivel ős vámpír vagyok, ki tudtam törölni a memóriájából 2 évet. Azóta sem mondtam el neki. Nem engedtem, hogy találkozzon a szüleivel, mert nem lett volna jó vége. Pár hónapja télen rávett, hogy elvigyem hozzájuk. De kiderült, hogy a szülei repülőgépe lezuhant 5 évvel ezelőtt. 
Most engem okol mindenért. Már 10 éve vámpír, de még mindig nem tud magán uralkodni.
A telefonom ébresztett fel. 

"Gyere át. Valamit meg kell beszélnünk. 

Stefan."

Felöltöztem és már indultam is. Mikor odaértem csöngettem. Damon nyitotta ki. Rám vigyorgott. Tudta, hogyha nem hív be, kint ragadok. 
-Légy szíves.-kértem megadóan. 
-Gyere csak be.
-Stefan itthon van?
-Itt vagyok.-hallottam a nappaliból.
Damon a szemét forgatva fölment az emeletre. Odamentem Stefanhoz.
-Még tudsz gondolatot olvasni?-kérdezte olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
Bólintottam.
-Mostanában sok embert öltek meg. Mindenki állatra gyanakszik, de én tudom az igazat.-hallottam a gondolatait.-Damon volt. Mostanában szétszórt. Segítenél figyelni őt, hogy ne csináljon hülyeséget? Te sokkal erősebb vagy nála, meg tudod állítani. 
Régen is ugyanez volt vele a baj. Helyes, de nagyon gonosz. Elmosolyodtam. 
-Megbeszéltük.-válaszoltam a gondolatára. 
-Remek!-csapta össze a kezét Stefan.-Amúgy van valami dolgod? 
-Azon kívül amit az előbb kértél, nincs.
-Akkor ugorjunk el a Grillbe reggelizni. 
-Menjünk. 
A Grill furcsa módon nem volt tele. Az értelmes emberek még alszanak-gondoltam.
„1 új üzenet.” Mutatta a telefonom. Selena írt:
„5 perc.” 
Nem tudtam mire akar célozni.
Mikor befejeztük a reggelit Stefan megszólalt:
-Hogy néz ki ez a Selena?
-Fekete hullámos hajú, magas, kék szemű. De miért kérded?
-Mert épp most jött be az ajtón.
Hátrafordultam. Tényleg ő volt. Fehér toppban, szűk fekete gatyában, és egy Converse tornacipőben volt. A szemén pilótaszemcsi. Kicsit mindig is fiúsan öltözködött. 
Intettem neki.
-Sziasztok.-üdvözölt minket mosolyogva, amit furcsáltam, mert elvileg még mindig haragudott rám.
-Szia Sel. Ő Stefan Salvetore, nagyon régi barátom.-mutattam be neki.
-Nagyon örülök Selena, sokat hallottam rólad.
Selena elmosolyodott. 
-Örülök.
-Szerintem mi megyünk, ha nem bánod.-szólaltam meg végül.
-Nyugodtan. Majd figyeld Damont.
Bólintottam. Búcsúzóul megöleltem.

~♥~

-Gyönyörű ez a ház.- mondta csodálkozva Selena. 
-Igen, csak be kéne rendezni. 
-Majd hívunk valami építőcsapatot.
-Én is erre gondoltam. 
-Ömmm... lenne egy kérdésem.-fordult felém. 
-Ne kímélj.
-Ki ez a Stefan és Damon Salvatore?
-Vámpírok. Itt éltek ők is amikor én. Meséltem neked egy bizonyos Kathrine Pierce-ről. Ő változtatta át őket.

Stefant imádom. Nagyon jó barátom. Damonnal volt köztünk valami egy pár éve. Vele nem érdemes barátkozni.
-Ugyan miért nem? 
-Kiszámíthatatlan és sokat öl. Igasz iszonyú jól néz ki, de semmi több. -láttam az arcán a kíváncsiságot, ezért témát váltottam.
-Akkor szerinted milyen a ház? 
-Az állapota tűrhető, csak a berendezésen kell javítani. Ha kész lesz maga lesz a paradicsom.
Kerestem egy építőosztagot és kihívtam őket. A bútorokat az internetről néztük ki. Stefant, Elenát és Caroline-t is áthívtam. Ők a festésben segítettek. Estért sok mindennel elkészültünk, de nagyon elfáradtunk. mikor hazamentek leültünk vacsizni Selenával. 
-Szóval...-kezdtem-már nem is haragszol?
-Igazából nekem kell bocsánatot kérnem. Túlreagáltam. Senki sem tehet anyáék haláláról.
-Örülök, hogy itt vagy. Már nagyon hiányoztál.-mosolyodtam el.
-Te is nekem Cassy. 
A tévében valami nagyon rossz vígjáték ment. Azt néztük órákig. Nagyon nevetséges volt. Imádtam Selenával lenni. Tényleg a legjobb barátnő a világon.

2. fejezet II.rész - Vissza az ismeretlenbe...

Sziasztok! Itt a második fejezet. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást :D

/Selena/

Nem szerettem futni, de most futottam. Ha valaki megkérdezné miért száz százalék, hogy nem tudnám rá a választ. Csak annyit tudtam, hogy futnom kell. Aztán hirtelen megálltam és a Mystic Falls-i erdő kellős közepén találtam magam. Körülnéztem, azonban nem láttam senkit. Csak egy valamit. Az egyik fán egy hatalmas fekete holló pihent. Nem is zavart addig a percig ameddig meg nem szólalt. Fülsiketítő volt a károgása. Nem bírtam elviselni, ezért úgy döntöttem, elkergetem. Sajnos ezzel csak még inkább felbosszantottam. És most már nem csak fülsértően károgott, de még csapkodott is a nagy szárnyaival. Így jobbnak láttam békén hagyni. Elindultam a másik irányba, de ismét megtorpantam, mert közvetlenül előttem egy kisfiú álldogált. Nem láttam az arcát, mert lehajtotta a fejét, de látszott a test tartásán, hogy valami történt vele. Úgy gondoltam, megkérdezem mi történt, de kővé dermedtem mikor közelebb mentem hozzá és megláttam az arcát. Csurom vér volt, néhol kisebb hús darabokkal. Nagyon bizarr látvány volt. Nem akartam bántani... de tudtam, hogy fogom. Sohasem tudtam uralkodni magamon. De most az egyszer el akartam menni. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát. Szép kisfiú volt. A barna haja belelógott gyönyörű világoskék szemébe. Az arca koszos és véres volt, ruhája szakadt. A nyakán egy harapásnyomot vettem észre. Valami megtámadta. De nem állat. 10 év körüli lehetett. Nem akartam elvenni az életét, mert nekem sem volt hosszú. Tudtam, hogy milyen érzés. Ekkor belenéztem a szemébe.
 –Azt akarom, hogy fuss. Nem érdekes merre, csak rohanj.- megtette. Elfutott. A fák között egy ideig láttam, de aztán hirtelen eltűnt.

Felébredtem. A nyakamon izzadságcsepp folyt, a testem minden porcikája remegett. Mason fogott le, hogy el ne ájuljak.
-Nyugi csajszi foglak! Csak rosszat álmodtál.
Nem válaszoltam, csak hozzábújtam. Nagyon jól esett, hogy valaki foglalkozik velem.
A Nap kezdett feljönni. Mason kiment a konyhába és én csak ültem az ablakpárkányon és bámultam az óceánt. Augusztus vége van. Florida nyáron gyönyörű. De most viharos volt az ég. A felhők szürkén gomolyogtak és olyan hangokat adtak ki, mintha ezer puska dördülne el. Nem volt jó kedvem. Cassy tegnap írta, hogy menjek el Mistyc Fallsba. Mindig is szerettem azt a helyet, de nem akartam itt hagyni Masont. Nagyon sokat segített, ő állított talpra. Féltem, hogy megharagszik. Összeszedtem magam és lementem hozzá.
-Nézd, beszélnünk kell.-nem tudtam, hogyan kezdjek neki. De mintha hallotta volna a gondolataimat válaszolt a fel nem tett kérdésre.
-Rögtön az elején. –látta rajtam, hogy ideges vagyok.-Nyugi Selena nem harapok, csak ha telihold van.-és szélesen elmosolyodott.
-Én halálosan nyugodt vagyok. Csak attól tartok, hogy megharagszol, vagy a legrosszabb esetben megutálsz.
-Ilyen nem történhet meg ezt te is tudod.
-Mason.-kezdtem. -Elmegyek. Mistyc Fallsba.
Zavartan elmosolyodott.
-Kár. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. És köszönök mindent amit értem tettél. Hogy nem hagytad, hogy még több durvaságot csináljak.
Nem voltam szerelmes Masonbe. Szerettem, de csak barátként. Ő teljesen máshogy érzet. Szeretett és velem akart lenni. Tudtam, hogy bántja a dolog.
-Érted bármit.-nyomott egy kis puszit az arcomra.-Ég veled szépségem.
Délutánra mindenemet összepakoltam. A három hatalmas bőröndöt könnyedén dobtam a szeretett Ferrarim hátsó ülésére. Mikor beültem, Mason odajött hozzám.
-Lenne valami.-mondta.
-Mond csak.
-Ha Mistyc Fallsba mész meg kell ígérned nekem valamit.-bólintottam.-Van egy alak akivel nem szeretném, ha barátkoznál.
-És honnan ismerem fel ezt az embert?
-Annyit mondok, hogy olyan mint te.-elég értetlenül nézhettem, mert azonnal válaszolt.-Úgy értem vámpír. De úgyis rájössz.
-Még egyszer köszönöm.
-Egy élmény volt téged megismerni.-elmosolyodtam.
Azzal elhajtottam.
A Mistyc Falls-ba vezető út igen csak hosszú és kanyargós volt. Mindenféle mellékutakon kellett mennem. Már nyolc órája vezettem, mikor leszakadt az ég és borzalmas vihar kerekedett. Úgy döntöttem keresek egy út menti benzinkutat. Hamarosan találtam is egyet. Borzalmasan szomjas voltam, már vagy egy hete semmit sem ittam. Gondoltam keresek valamit...vagy valakit.
Szerencsémre egy párocska éppen el volt foglalva egymással a kocsijuk hátsó ülésén. Gondoltam egyszerre szedem őket ki, de úgy túl gyors lett volna. Bekopogtam az ablakon, de nem jött válasz. Ezért betörtem és kiráncigáltam a fiút az autóból. Egész gyorsan kiittam belőle az életet. A lány befutott a benzinkút női vécéjébe. Rossz húzás. Utánamentem. Ő a falhoz támaszkodva sírt és sikítani kezdett mikor meglátott.
-Mi a franc vagy te?-kérdezte könnyektől fulladozva.
-Nyugi szívem. Csak a rémálmod.
És egyel kevesebb nő lett a földön.
Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Ekkor elkapott egy érzés. Szorította a gyomromat és nem akart engedni. Bűntudat volt. Rettenetesen kínzott, de hamar kivertem a fejemből és egy pillanat alatt abbamaradt. Elindultam. Tábla jelezte, hogy végre megérkeztem: „Üdvözöljük Mistyc Falls-ban”.
Itthon vagyok. Itt születtem, de nem emlékszem semmire, mert a szüleim 2 évesen elhoztak és New Yorkba költöztünk.
Nem tudtam, hogy merre menjek, ezért bekanyarodtam az első sarkon és kiszálltam egy háznál. Mikor csöngettem egy 16 év körüli fiú nyitott ajtót. Megjegyzem eléggé cuki volt.
-Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.

/Jeremy/

Csöngettek. Rettenetesen fájt a fejem és elég rossz kedvem volt.

-Elena.-kiabáltam, de nem válaszolt. Biztos Bonnie-nál van.
Leszaladtam, hogy kinyissam. Egy fekete hajú lány állt velem szemben. Nem volt ismerős. Ekkor megszólalt:
 -Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.-kellemes, szinte igéző hangja volt. Teljesen elkápráztatott.-Jaj én buta be sem mutatkoztam...Selena Walker.
-Semmi baj. Jeremy Gilbert vagyok. Gyere csak beljebb.
Az illata beárasztotta a szobát. Elég erősen édes, de mégis keserű volt.
-Kérsz valamit? Esetleg egy üdítőt?
-Köszi, nem. Tudnál nekem segíteni? Nem ismersz véletlenül egy Cassy More nevű lányt?
-De. Tegnap vele és Stefan Salvatore-ékkal vacsoráztunk.
-Nem tudod véletlenül, hogy hol lehet?
-Sajnos nem. De egy tudok egy helyet. Grillnek hívják, itt van nem messze a főúton. Könnyen odatalálsz. Talán ott van.
Közel hajolt hozzám és mélyen belenézett a szemembe. Az illata felerősödött. Most már kaparta a torkomat.

/Selena/

Közelebb hajoltam hozzá.
-Nagyon aranyosnak tűnsz Jeremy. Szívesen megismernélek közelebbről. Odahajoltam és végigszagoltam a nyakát. Émelyítő illata volt. Nem tudtam megállni. Belemélyesztettem a fogamat a nyaka alatti hajlatba. Nem tudtam semmi másra gondolni. A tűzpiros vére csöpögött le a nyakán. Mikor végeztem belenéztem a szemébe és teljesen elfelejtettem vele az egészet.
 Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Cassy-nek:
„5 perc.”
Odafordultam Jeremyhez. Szörnyen nézett ki. Nem akartam, hogy szenvedjen.
-Örülök, hogy megismertelek Jeremy Gilbert. Egy élmény volt.-megcsókoltam.
Aztán egy hirtelen mozdulattal kitörtem a nyakát, ami halk roppanó hangot adott ki.