4. fejezet - Első randi...

Sziasztok! Itt a negyedik fejezet. Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog. :D Jó olvasást!!

Másnap, az idő elég viharos volt, ezért nem volt kedvem kimozdulni. Selena fönt aludt az emeleten.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Villámgyorsan fölkaptam magamra valami tűrhetőt és kinyitottam. Damon volt az.
-Mit akarsz?
-Szia neked is.-fintorodott el .-Gondoltam üdvözlöm az új lányt. Selena igaz?
Bólintottam.
-Nincs kedved beengedni?
-Ööö...nincs.-gúnyosan elmosolyodtam.-Ha meg akarod ismerni várnod kell míg felébred.
-Annyi időm van mint a tenger.
Felszaladtam Selenához. Még mindig aludt és tudtam, hogy nem örülne annak, ha felébreszteném. De azért tettem egy próbát.
-Selena.-súgtam-Már délután három van. Ideje felkelni.
Hangosan felmordult.
-Három óra? Mért nem ébresztettél föl előbb?
Megvontam a vállam és nem válaszoltam.
-Amúgy meg vár rád valaki. Damon Salvatore, akiről meséltem. Meg akarsz vele ismerkedni? Mert akkor itt az idő.-mondtam, mert úgyis tudtam, hogy egyszer megismerik egymást.
Erre rögtön izgalomba jött. Észre sem vette, hogy valójában csak délelőtt tíz van. Gyorsan fölöltözködött, megfésülködött és megmosta a fogát.
-Jól nézek ki?
-Jaj, ne már!-most tényleg hülyének néztem.-Ez csak egy hülye bunkó. Igaz jól néz ki de semmi több.
Elmosolyodott.
Damon még mindig az ajtóban állt.
-Hülye bunkó? Csak ezt tudod rólam mondani?-mindent hallott.
-Selena, ez itt Damon Salvatore.-mutattam be őket egymásnak gúnyos mosollyal.
-Szia, Selena Walker.
-Örvendek.-válaszolta Damon.-Na, akkor beengedtek?
Selena felém fordult és csak ennyit mondott: -Most utoljára.
Először nem értettem, de aztán meghallottam a gondolatait. Csak akkor hallom őket, ha beenged a fejébe különben nem .
„Játszunk vele egy kicsit. Nem engedem be, ha te sem.”
Selena elvigyorodott.
-Bocsi Damon, de nagyon sok dolgunk van.
Damon fölhúzta a szemöldökét.
-Még rám sincs időtök?
Selenán látszott, hogy nem sokáig tud ellenállni, ezért gyorsan válaszoltam.
-Rád főleg nincs.-és becsaptam az ajtót.
-És most mit csináljunk?
Selena nem válaszolt csak hülyén vigyorgott. Belezúgott. Tudtam, hogy nem kéne megengednem, hogy megismerje. De ez a vigyor... tudtam minek a jele: Sel becserkészi a legújabb áldozatát. Csak itt most nem Damon volt az áldozat. Hanem Selena.
Régen én is így éreztem Damon iránt. Teljesen elkápráztatott. De ez a múlt.
-Azt ugye tudod, hogy iskolába kell járni?
-Tudom. De nem is baj. Már hiányzik.
Elkerekedett a szemem. Nem ilyennek ismertem Selt.
A ház kevesebb mint egy hét alatt kész lett. A régi bútorok helyén újak álltak, és minden szoba át lett rendezve.
-Gondolkoztál már egy házavató bulin?- Sel majd’ kicsattant.
-Jó ötlet. Jó pontot szereznénk vele az osztálytársainknál.
-Az biztos. De akkor össze kéne írni, hogy kiket akarunk meghívni.
-Azt Elenával megcsinálom. Meg a zenét is. Akkor tiéd a ház kidíszítése és a kaja.
-Rendben. Szeretnél valamit, vagy hagyod, hogy használjam a fantáziám?
-Ha hagynám, itt elszabadulna a pokol.-kacsintottam rá. Persze ez azt jelentette, hogy azt csinál amit akar.
-Én megyek és felfrissítem a ruhatáram.-mondtam.-Te maradj itthon és ne csinálj semmi hülyeséget, oké?
-Vettem főnök.

Utáltam egyedül vásárolni és Elena éppen nem ért rá. Fiút meg nem hívok, ezért gondoltam elhívom Caroline-t. Ő úgyis az a tipikus "Imádok vásárolgatni" lány.
Mikor oda értem be csöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Jónapot Forbes seriff. Cassandra More vagyok Caroline barátja. Ő itthon van?
-Szervusz.-üdvözölt kedvesen.-Itthon van. Lehívom, addig gyere be.

Ha tudta volna mi vagyok biztos nem enged be. De udvarias voltam és be mentem.
Caroline ugrándozva jött le a lépcsőn. Jellemző.
-Szia Cassy. Mit keresel itt?
-Van kedved shoppingolni?
-Ahhoz mindig van kedvem.-vigyorodott el.-De miért engem hívtál? Hiszen nem is ismersz.
-Pont ezért. Amúgy épp eleget tudok rólad, hogy megbízzak benned. És négy nap múlva buli lesz nálunk amire te is hivatalos vagy.
-Szívesen elmegyek.
-Akkor indulhatunk vásárolni?
Caroline bólintott.
Sok boltot végigjártunk, de mégis megtaláltuk a megfelelőt.
Caroline ruhája világoskék volt, a derekén egy virágos pánttal. Egy ezüstös lapos talpút választott hozzá.
Az enyém egy bordós-lila rövid, pánt nélküli, testre simuló ruha volt, fekete magassarkúval és egy rövid bőr kabáttal.
-Elégedett vagyok a teljesítményünkkel.-mondta.
Vásárlás után még bementünk a Starbucksba, aztán hazamentem.
Selena még mindig otthon volt.
-Van már ruhád?-kérdeztem tőle.
-Persze, hogy van. Csak én nem veszek minden bulira újat, mint egyesek.-meresztette rám a szemét.
-Fogd be.
Felmentem a szobámba, ami olyan volt, mintha bomba robbant volna, ezért nekiálltam rendet rakni. Egyszer csak Slena jött be az ajtón.
-Csak szeretnék valamit kérdezni, de aztán megyek, mert látom, hogy dolgod van.
-Igen?
-Na, azt szeretném megkérdezni, hogy ismersz-e egy Tyler Lockwood nevű fiút?
-Hallottam már róla. Az apja meghalt. Ő volt a polgármester. Náluk szokott lenni az alapítók bálja, amire mostantól én is és te is hivatalos vagy.
-Mi a franc az az Alapítók bálja? És miért vagyunk rá hivatalosak?-bombázott a kérdéseivel.
-Az alapító családok leszármazottjai vesznek rajta részt. És mivel neked az őseid nekem meg az apám és a testvéreim is idejöttek mikor Mistyc Falls alapult, ezért részt kell vennünk. Szép ruha, udvariasság, pezsgő, kaviár. Nagyjából ez a bál lényege. De visszatérve Tylerre... tetszik?-vigyorodtam el.
-Hát, nem néz ki rosszul.-és kacéran elmosolyodott.

-És meg tudhatom mégis honnan ismered?-Mert ugye még nem találkoztál vele?-kíváncsiskodtam.

-Ömmm...Tudod ismerem az egyik rokonát.-És igazad van még nem találkoztam vele személyesen ,de láttam már róla képet.-De most nem ez a lényeg.- Ő is eljön?

-Meghívtam. Szerintem igen. De vigyázz vele. Kicsit gázos a srác.
-Akkor pont az esetem.
-Vérfarkas.-erre eltátotta a száját.
-Ó...az más. De sokkal izgibb.
-Jellemző. Na, most már tényleg pakolnom kell.
-Köszi, hogy elmondtad. Nem tartalak föl.-azzal kiviharzott.
Mikor kész lettem, kimentem hátulra a tóhoz. Leültem a padra és élveztem a csendet. De valaki megtörte.
-Régen utáltál egyedül lenni.-mondta Damon.
-Változnak az idők. Kicsit jó elvonulni.
-Selena itthon van?
-Mióta érdekel téged ennyire Sel?
-Amióta megláttam. Szép csaj.
-Damon.-néztem rá jelentőség teljesen.-Még tudok olvasni a gondolataidban. Meg aztán hülye sem vagyok.
Elhúzta a száját.
-Meg szeretném ismerni.-erre elhúztam a szám.-Ígérem jófiú leszek.
Utáltam amikor így néz rám. Azoknak a kék szemeknek senki, de senki sem tud ellenállni. Bólintottam.
-Akkor gyere be. De ha egy rossz mozdulatot teszel, kinyírlak. És komolyan beszélek!
El sem hiszem, hogy ezt tettem. Oda a játéknak amit ellene akartunk végre hajtani Selenával.
-Selena.-kiabáltam neki.-Látogatód jött.
-Nincs kedvem senkivel sem találkozni.
-És ha azt mondom, hogy Damon az?
Sel vámpírhoz méltó gyorsasággal érkezett a nappaliba. Rámosolygott Damonra.
-Volna kedved eljönni velem valahova?
-Persze.-pirult el.
-Akkor tűnés.-szakítottam félbe a „turbékolást”.
Damon nevetett egyet, aztán az ujjával rámutatott a halántékára, ami azt jelentette, hogy olvassak a gondolatában.
„Köszönöm Cassy, tényleg. Ezt még meghálálom.”
Nem tudtam neki hinni. Hiszen ő Damon Salvatore.
Mikor már három órája nem kaptam üzenetet Selenától, aggódni kezdtem. Tudtam, hogy vigyáz magára, de azért ő is el tudja játszani a bizalmamat. Ő a leglabilisabb ember a világon.
Ekkor Selena rontott be dühösen az ajtón.
-Igazad volt Cass.
-Bántott? Letéphetem azt a szép kis fejét ha akarod!
-Dehogy bántott. Majd elmesélem mikor lecsillapodtam.
És felrohant a szobájába.

Selena

Cass kopogás nélkül bejött, leült az ágyra és nagy szemekkel bámult.Töltöttem magamnak egy kis vért és leültem mellé.Ő felém fordult és nyugodtan várt.Egy húzásra meg ittam a pohár tartalmát és neki álltam a mondandómnak.

-Na szóval mit akarsz tudni?

-Viccelsz? Mindent.
Nem akartam elmondani neki. De ki tudja húzni belőlem ezért elkezdtem.
-Hát, az elején még nagyon kedves és úriember volt. De a végén megváltozott...

-Megváltozott?
-Igen. Minek ismételed minden szavamat?
-Mond el. Mert ki tudom húzni belőled. Semmit sem tudsz rólam.
-Én megmondta neked előre. De kezdem úgy érezni magam, mint az anyád, akinek meg kell tanítania, hogy nem szabad elmenni a cukros bácsival.

Látta Cassy arcán, hogy ideges. Felálltam és még egy pohárral töltöttem.
-Töltenél nekem is?-kérdezte.-Embert ölt?
Nem válaszoltam, de ezt igennek vette.

-Mondtam. Olyan lett mint én.
-Ó... akkor már értem.-elmosolyodott. De most nem azt az édes mosolyt láttam az arcán. Sötét volt és rideg. -Nem értesz te semmit.Még magam sem értem mi a fenének jöttem vissza pedig mindig is tudtam hogy melletted ugyan úgy szenvednék mint nélküled. Semmit sem segítettél.

Felidegesítettem. Nagyon. Sosem láttam még ilyennek. Mélyen belenézett a szemembe. Futni akartam előle, mert sokkal erősebb nálam. De a lábam nem mozdult....nem csak a lábam, hanem az egész testem.Valami bizsergető érzés futott át rajtam, és akkor jött a fájdalom. Nem éreztem még ilyet soha. Ordítani sem tudtam a fájdalomtól. Hirtelen minden megszűnt létezni. Nem éreztem semmit. Mintha eltompított volna mindent. Csak álltam egy helyben.
Ekkor Cassy pislogni kezdett és én a földre rogytam. Az egész testem megizzadt és sírtam a fájdalomtól.

-Mondtam, hogy nem tudsz rólam semmit.
Azzal elment. Nem haragudtam rá. Csak nekem akart jót. 

Cassy 

Azonnal megbántam amit tettem. De meg kell tanulnia Selenának, hogy a vámpírság áldozatokkal jár. Bementem a szobámba. Nagy meglepetésemre Damon ott volt.

-Nagyon bátor vagy, hogy ide jöttél.
-Tudom. Csak bocsánatot akartam kérni.
-Elfogadva. Most menj el. Tudtam, hogy nem kéne beengedni. 

Szót fogadott. A másik pillanatban már egyedül álltam a szobámban.

3. fejezet - Az élet szép...

Sziasztok! Itt a harmadik fejezet. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást :D Lehet kicsit rövid lett...!

Már vagy húsz üzenetet küldtem Selenának, de egyikre sem kaptam választ. Még mindig haragszik rám.
2001- ben változtattam át. Előtte elválaszthatatlanok voltunk. Akkor nem tudta, mi vagyok. 
Egy nyári éjjel hazafelé tartottunk egy buliból, persze rendesen be voltunk rúgva. Az út sötét volt és kanyargós és Selena elvesztette az uralmát a kocsi felett. Belerohantunk a szembejövő autóba. Nekem persze kutya bajom sem lett, de Selt az intenzívre vitték. Nem volt esélye a túlélésre. Csak 18 éves volt, nem hagyhattam meghalni. Ezért átváltoztattam. Sokáig nem tudott uralkodni magán. Nagyon labilis volt, és sokat ölt az első pár hónapban. Mivel ős vámpír vagyok, ki tudtam törölni a memóriájából 2 évet. Azóta sem mondtam el neki. Nem engedtem, hogy találkozzon a szüleivel, mert nem lett volna jó vége. Pár hónapja télen rávett, hogy elvigyem hozzájuk. De kiderült, hogy a szülei repülőgépe lezuhant 5 évvel ezelőtt. 
Most engem okol mindenért. Már 10 éve vámpír, de még mindig nem tud magán uralkodni.
A telefonom ébresztett fel. 

"Gyere át. Valamit meg kell beszélnünk. 

Stefan."

Felöltöztem és már indultam is. Mikor odaértem csöngettem. Damon nyitotta ki. Rám vigyorgott. Tudta, hogyha nem hív be, kint ragadok. 
-Légy szíves.-kértem megadóan. 
-Gyere csak be.
-Stefan itthon van?
-Itt vagyok.-hallottam a nappaliból.
Damon a szemét forgatva fölment az emeletre. Odamentem Stefanhoz.
-Még tudsz gondolatot olvasni?-kérdezte olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
Bólintottam.
-Mostanában sok embert öltek meg. Mindenki állatra gyanakszik, de én tudom az igazat.-hallottam a gondolatait.-Damon volt. Mostanában szétszórt. Segítenél figyelni őt, hogy ne csináljon hülyeséget? Te sokkal erősebb vagy nála, meg tudod állítani. 
Régen is ugyanez volt vele a baj. Helyes, de nagyon gonosz. Elmosolyodtam. 
-Megbeszéltük.-válaszoltam a gondolatára. 
-Remek!-csapta össze a kezét Stefan.-Amúgy van valami dolgod? 
-Azon kívül amit az előbb kértél, nincs.
-Akkor ugorjunk el a Grillbe reggelizni. 
-Menjünk. 
A Grill furcsa módon nem volt tele. Az értelmes emberek még alszanak-gondoltam.
„1 új üzenet.” Mutatta a telefonom. Selena írt:
„5 perc.” 
Nem tudtam mire akar célozni.
Mikor befejeztük a reggelit Stefan megszólalt:
-Hogy néz ki ez a Selena?
-Fekete hullámos hajú, magas, kék szemű. De miért kérded?
-Mert épp most jött be az ajtón.
Hátrafordultam. Tényleg ő volt. Fehér toppban, szűk fekete gatyában, és egy Converse tornacipőben volt. A szemén pilótaszemcsi. Kicsit mindig is fiúsan öltözködött. 
Intettem neki.
-Sziasztok.-üdvözölt minket mosolyogva, amit furcsáltam, mert elvileg még mindig haragudott rám.
-Szia Sel. Ő Stefan Salvetore, nagyon régi barátom.-mutattam be neki.
-Nagyon örülök Selena, sokat hallottam rólad.
Selena elmosolyodott. 
-Örülök.
-Szerintem mi megyünk, ha nem bánod.-szólaltam meg végül.
-Nyugodtan. Majd figyeld Damont.
Bólintottam. Búcsúzóul megöleltem.

~♥~

-Gyönyörű ez a ház.- mondta csodálkozva Selena. 
-Igen, csak be kéne rendezni. 
-Majd hívunk valami építőcsapatot.
-Én is erre gondoltam. 
-Ömmm... lenne egy kérdésem.-fordult felém. 
-Ne kímélj.
-Ki ez a Stefan és Damon Salvatore?
-Vámpírok. Itt éltek ők is amikor én. Meséltem neked egy bizonyos Kathrine Pierce-ről. Ő változtatta át őket.

Stefant imádom. Nagyon jó barátom. Damonnal volt köztünk valami egy pár éve. Vele nem érdemes barátkozni.
-Ugyan miért nem? 
-Kiszámíthatatlan és sokat öl. Igasz iszonyú jól néz ki, de semmi több. -láttam az arcán a kíváncsiságot, ezért témát váltottam.
-Akkor szerinted milyen a ház? 
-Az állapota tűrhető, csak a berendezésen kell javítani. Ha kész lesz maga lesz a paradicsom.
Kerestem egy építőosztagot és kihívtam őket. A bútorokat az internetről néztük ki. Stefant, Elenát és Caroline-t is áthívtam. Ők a festésben segítettek. Estért sok mindennel elkészültünk, de nagyon elfáradtunk. mikor hazamentek leültünk vacsizni Selenával. 
-Szóval...-kezdtem-már nem is haragszol?
-Igazából nekem kell bocsánatot kérnem. Túlreagáltam. Senki sem tehet anyáék haláláról.
-Örülök, hogy itt vagy. Már nagyon hiányoztál.-mosolyodtam el.
-Te is nekem Cassy. 
A tévében valami nagyon rossz vígjáték ment. Azt néztük órákig. Nagyon nevetséges volt. Imádtam Selenával lenni. Tényleg a legjobb barátnő a világon.

2. fejezet II.rész - Vissza az ismeretlenbe...

Sziasztok! Itt a második fejezet. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást :D

/Selena/

Nem szerettem futni, de most futottam. Ha valaki megkérdezné miért száz százalék, hogy nem tudnám rá a választ. Csak annyit tudtam, hogy futnom kell. Aztán hirtelen megálltam és a Mystic Falls-i erdő kellős közepén találtam magam. Körülnéztem, azonban nem láttam senkit. Csak egy valamit. Az egyik fán egy hatalmas fekete holló pihent. Nem is zavart addig a percig ameddig meg nem szólalt. Fülsiketítő volt a károgása. Nem bírtam elviselni, ezért úgy döntöttem, elkergetem. Sajnos ezzel csak még inkább felbosszantottam. És most már nem csak fülsértően károgott, de még csapkodott is a nagy szárnyaival. Így jobbnak láttam békén hagyni. Elindultam a másik irányba, de ismét megtorpantam, mert közvetlenül előttem egy kisfiú álldogált. Nem láttam az arcát, mert lehajtotta a fejét, de látszott a test tartásán, hogy valami történt vele. Úgy gondoltam, megkérdezem mi történt, de kővé dermedtem mikor közelebb mentem hozzá és megláttam az arcát. Csurom vér volt, néhol kisebb hús darabokkal. Nagyon bizarr látvány volt. Nem akartam bántani... de tudtam, hogy fogom. Sohasem tudtam uralkodni magamon. De most az egyszer el akartam menni. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát. Szép kisfiú volt. A barna haja belelógott gyönyörű világoskék szemébe. Az arca koszos és véres volt, ruhája szakadt. A nyakán egy harapásnyomot vettem észre. Valami megtámadta. De nem állat. 10 év körüli lehetett. Nem akartam elvenni az életét, mert nekem sem volt hosszú. Tudtam, hogy milyen érzés. Ekkor belenéztem a szemébe.
 –Azt akarom, hogy fuss. Nem érdekes merre, csak rohanj.- megtette. Elfutott. A fák között egy ideig láttam, de aztán hirtelen eltűnt.

Felébredtem. A nyakamon izzadságcsepp folyt, a testem minden porcikája remegett. Mason fogott le, hogy el ne ájuljak.
-Nyugi csajszi foglak! Csak rosszat álmodtál.
Nem válaszoltam, csak hozzábújtam. Nagyon jól esett, hogy valaki foglalkozik velem.
A Nap kezdett feljönni. Mason kiment a konyhába és én csak ültem az ablakpárkányon és bámultam az óceánt. Augusztus vége van. Florida nyáron gyönyörű. De most viharos volt az ég. A felhők szürkén gomolyogtak és olyan hangokat adtak ki, mintha ezer puska dördülne el. Nem volt jó kedvem. Cassy tegnap írta, hogy menjek el Mistyc Fallsba. Mindig is szerettem azt a helyet, de nem akartam itt hagyni Masont. Nagyon sokat segített, ő állított talpra. Féltem, hogy megharagszik. Összeszedtem magam és lementem hozzá.
-Nézd, beszélnünk kell.-nem tudtam, hogyan kezdjek neki. De mintha hallotta volna a gondolataimat válaszolt a fel nem tett kérdésre.
-Rögtön az elején. –látta rajtam, hogy ideges vagyok.-Nyugi Selena nem harapok, csak ha telihold van.-és szélesen elmosolyodott.
-Én halálosan nyugodt vagyok. Csak attól tartok, hogy megharagszol, vagy a legrosszabb esetben megutálsz.
-Ilyen nem történhet meg ezt te is tudod.
-Mason.-kezdtem. -Elmegyek. Mistyc Fallsba.
Zavartan elmosolyodott.
-Kár. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. És köszönök mindent amit értem tettél. Hogy nem hagytad, hogy még több durvaságot csináljak.
Nem voltam szerelmes Masonbe. Szerettem, de csak barátként. Ő teljesen máshogy érzet. Szeretett és velem akart lenni. Tudtam, hogy bántja a dolog.
-Érted bármit.-nyomott egy kis puszit az arcomra.-Ég veled szépségem.
Délutánra mindenemet összepakoltam. A három hatalmas bőröndöt könnyedén dobtam a szeretett Ferrarim hátsó ülésére. Mikor beültem, Mason odajött hozzám.
-Lenne valami.-mondta.
-Mond csak.
-Ha Mistyc Fallsba mész meg kell ígérned nekem valamit.-bólintottam.-Van egy alak akivel nem szeretném, ha barátkoznál.
-És honnan ismerem fel ezt az embert?
-Annyit mondok, hogy olyan mint te.-elég értetlenül nézhettem, mert azonnal válaszolt.-Úgy értem vámpír. De úgyis rájössz.
-Még egyszer köszönöm.
-Egy élmény volt téged megismerni.-elmosolyodtam.
Azzal elhajtottam.
A Mistyc Falls-ba vezető út igen csak hosszú és kanyargós volt. Mindenféle mellékutakon kellett mennem. Már nyolc órája vezettem, mikor leszakadt az ég és borzalmas vihar kerekedett. Úgy döntöttem keresek egy út menti benzinkutat. Hamarosan találtam is egyet. Borzalmasan szomjas voltam, már vagy egy hete semmit sem ittam. Gondoltam keresek valamit...vagy valakit.
Szerencsémre egy párocska éppen el volt foglalva egymással a kocsijuk hátsó ülésén. Gondoltam egyszerre szedem őket ki, de úgy túl gyors lett volna. Bekopogtam az ablakon, de nem jött válasz. Ezért betörtem és kiráncigáltam a fiút az autóból. Egész gyorsan kiittam belőle az életet. A lány befutott a benzinkút női vécéjébe. Rossz húzás. Utánamentem. Ő a falhoz támaszkodva sírt és sikítani kezdett mikor meglátott.
-Mi a franc vagy te?-kérdezte könnyektől fulladozva.
-Nyugi szívem. Csak a rémálmod.
És egyel kevesebb nő lett a földön.
Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Ekkor elkapott egy érzés. Szorította a gyomromat és nem akart engedni. Bűntudat volt. Rettenetesen kínzott, de hamar kivertem a fejemből és egy pillanat alatt abbamaradt. Elindultam. Tábla jelezte, hogy végre megérkeztem: „Üdvözöljük Mistyc Falls-ban”.
Itthon vagyok. Itt születtem, de nem emlékszem semmire, mert a szüleim 2 évesen elhoztak és New Yorkba költöztünk.
Nem tudtam, hogy merre menjek, ezért bekanyarodtam az első sarkon és kiszálltam egy háznál. Mikor csöngettem egy 16 év körüli fiú nyitott ajtót. Megjegyzem eléggé cuki volt.
-Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.

/Jeremy/

Csöngettek. Rettenetesen fájt a fejem és elég rossz kedvem volt.

-Elena.-kiabáltam, de nem válaszolt. Biztos Bonnie-nál van.
Leszaladtam, hogy kinyissam. Egy fekete hajú lány állt velem szemben. Nem volt ismerős. Ekkor megszólalt:
 -Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.-kellemes, szinte igéző hangja volt. Teljesen elkápráztatott.-Jaj én buta be sem mutatkoztam...Selena Walker.
-Semmi baj. Jeremy Gilbert vagyok. Gyere csak beljebb.
Az illata beárasztotta a szobát. Elég erősen édes, de mégis keserű volt.
-Kérsz valamit? Esetleg egy üdítőt?
-Köszi, nem. Tudnál nekem segíteni? Nem ismersz véletlenül egy Cassy More nevű lányt?
-De. Tegnap vele és Stefan Salvatore-ékkal vacsoráztunk.
-Nem tudod véletlenül, hogy hol lehet?
-Sajnos nem. De egy tudok egy helyet. Grillnek hívják, itt van nem messze a főúton. Könnyen odatalálsz. Talán ott van.
Közel hajolt hozzám és mélyen belenézett a szemembe. Az illata felerősödött. Most már kaparta a torkomat.

/Selena/

Közelebb hajoltam hozzá.
-Nagyon aranyosnak tűnsz Jeremy. Szívesen megismernélek közelebbről. Odahajoltam és végigszagoltam a nyakát. Émelyítő illata volt. Nem tudtam megállni. Belemélyesztettem a fogamat a nyaka alatti hajlatba. Nem tudtam semmi másra gondolni. A tűzpiros vére csöpögött le a nyakán. Mikor végeztem belenéztem a szemébe és teljesen elfelejtettem vele az egészet.
 Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Cassy-nek:
„5 perc.”
Odafordultam Jeremyhez. Szörnyen nézett ki. Nem akartam, hogy szenvedjen.
-Örülök, hogy megismertelek Jeremy Gilbert. Egy élmény volt.-megcsókoltam.
Aztán egy hirtelen mozdulattal kitörtem a nyakát, ami halk roppanó hangot adott ki.

Na szóval arra "gondoltam",hogy  ha már megkezdtem a halogatott fejezetet akkor meg is fogom csinálni.De sajnos még nem tudni mikor lesz fenn,de igyekszem és a 3.fejezet vasárnap 100% hogy fenn lesz.
Még egyszer sajnálom....és nagyon igyekszem .

Sziasztok!
Az van ha holnapra nem " leszek"  kész a tervezett fejezettel.Nos akkor muszáj leszünk fel tenni a hivatalos 2.fejezetet...tudom ez furán hangzik...
Úgy,hogy igyekszünk....!