5 fejezet - Nate...

Kis késéssel, de itt az 5. fejezet. Reméljük tetszik. Jó olvasást! <3



Lerohantam a lépcsőn. Törülközőben voltam és még a hajam is csurom vizes volt. Selena megbocsátott nekem, de még éreztem egy kis feszültséget. Ki kellett engesztelnem.

-Héj Sel, -kezdtem izgatottan -képzeld Caroline hatalmas bulit rendez a Grillben, és meg lettünk hívva! Már nagyon rám fért ez a kiruccanás.

-Na és?-Nem akarok kimozdulni.

-És mikor akarsz?-kérdeztem gúnyosan.-Kérlek! Csak az én kedvemért. 

Rám nézett és az egyik szemöldökét felhúzta.

-Sok fiú lesz!-mondtam csábosan.

-Na jó! Meggyőztél, de csak mert szeretlek.... és a fiúkat is.

-Köszi Sel, nem bánod meg.

6-kor már készen álltunk. Selena kocsijával mentünk. Mikor odaértünk Caroline a nyakunkba ugrott.

-Jézus annyira örülök hogy eljöttetek!-mondta ugrálva.

-Köszi, hogy meghívtál minket!- mondtuk egyszerre. Majd kézen ragadott és elkezdett húzni minket a többiek felé.

Egy rövid szőke hajú lányhoz tessékelt.

-Ő Stephanie.

-Szia!-üdvözöltük mosolyogva.

-Hallom most költöztetek ide. Hogy tetszik Mystic Falls?

-Már  jártunk itt "jó pár" évvel ezelőtt, de sokat változott azóta. Nagyon jól érezzük magunkat. Egy pár dologtól eltekintve.-mondta S.

-Na jó akkor még később összefutunk.-szakította a beszélgetést félbe Caroline és továbbhúzott. Jó pár embernek bemutatott minket olyanoknak is akiket mi ismerünk, de azért aranyos volt tőle.

-Cass szeretnélek valakinek bemutatni.-kezdte Car.

-Már megint Caroline? Már volt vagy 600 ember.

-Csak várd ki a végét!-mondta vigyorogva.

Nem tudtam mit akar.

-Várj itt!-parancsolt rám.

-Igenis!

Pár másodperc múlva vissza is jött.

-Gyere velem!Tetszeni fog.-mondta izgatottan.

-Tetszeni?Mi?-kérdeztem zavarodottan.

Caroline megragadta a csuklóm és elhúzott a bárpult felé. Hallottam a gondolatait, de csak zagyvaságok jártak a fejében. Ebből nem tudtam kivenni semmit.
A bárpultnál egy fiú ült. A kezében egy sörösüveg volt. Rám nézett mosolyogva, és nekem egy szó sem jött ki a számon. 
-Szia, Nate vagyok. -szólalt meg végül. -Caroline nagyon sokat mesélt rólad.
-Sokat?-reméltem, hogy nem mindent.-Amúgy a nevem Cassy.-És honnan ismeritek egymást Carrel?-kíváncsiskodtam.
-Csak az iskolából. Azt sem tudom miért hívott meg. Nem szoktam vele beszélgetni.
-Én azt hiszem tudom miért hívott...Caroline szereti játszani a kerítő szerepét!-mondtam az orrom alatt.
-Akkor osztálytársak leszünk?
-Úgy néz ki.
Hirtelen valaki megfogta a vállamat.
-Sajnálom hogy megszakítom a csevegést, de NAGYON fontos!-mondta sürgető mosollyal az arcán.
-Semmi baj.Remélem még látlak Cass!
-Én is. Később találkozunk!-majd elmentem Sel után.
-Remélem tényleg fontos, mert nem volt könnyű otthagyni. Láttad milyen helyes??? 
-Igen, bocsánat! De te vagy a legdögösebb csaj a suliban, könnyen megkaphatod...vagy "más" módszerrel is ráveheted!!
 Elhúztam a számat. 

-Mi volt olyan sürgős??-kérdeztem dühösen.
-Találd ki, hogy ki hívogat...egyfolytában.
-Csak felejtsd el Damont.
-Ez az, hogy nem tudom. Mintha befészkelte volna magát a fejembe.

-Hidd el azt csinálta. Ő nagyon ért hozzá.
-Veszem észre.-már a sírás küszöbén állt, ezért úgy döntöttem, hogy oldom a hangulatot.

-Na, figyelj. Ma este nagyon durván be fogunk rúgni és egy perc alatt elfelejted azt a kék szemű pincsit.
Nevetett egyet.
-Csináljuk!
Odafordultam a bárpulthoz.
- 6 tequilát kérek.
- Nem vagyok túl fiatalok ennyi italhoz?-kérdezte gúnyosan a pultos.
Rámosolyogtam és mélyen belenéztem a szemébe.
-6 tequila kérem!
-6 tequila.-ismételte meg amit mondtam.-Nem kell fizetni a cég állja.
-Köszönöm!-mondtam nevetve, és Selhez fordultam.
-Így kel ezt csinálni.- és megölelt.
Gyorsan legurítottuk őket. Aztán még jó sok mindent megihattunk mert a bárpulton kötöttünk ki egy eszméletlen jó számra táncolva. Elena, Bonnie, Caroline és Stephanie is csatlakozott hozzánk.
Legalább hajnali 3-ig táncoltunk.
-Ez a buli eszméletlen jó volt.-mondta Sel mikor hazaértünk.
-Mondtam h tetszeni fog!-ledobtam a táskám.
-Nagyon fáradt vagyok, megyek aludni!
-Oké, aludj jól!-mondtam és megöleltem.
Sel felszaladt a lépcsőn.
Megcsörrent a telefonja, de mielőtt még meghallotta volna, fölvettem.
-Damon Salvatore... te sohasem adod föl, ugye?

-Csak hogy tudd: mindent megteszek, hogy Selena közelében lehessek. Még akkor is ha te nem akarod.

A vonal megszakadt.
Nem akartam szólni Selenának. Csak felhúzná magát. Leültem a kanapéra és néztem a kandallóban lobogó tüzet. A családomra gondoltam. Apára és a két bátyámra, akiket valószínüleg soha nem fogok látni. Aztán Nate-re. Sosem „futottam” még egy fiú után, de érte megtenném. És imádtam azt a gondolatat, hogy az osztálytársam lesz. Kék szem, barna haj. Jobb mint Damon vagy Stefan. Pedig ők az álompasik. Ekkor Selena rontott le. 

-Miért van az ágyadon egy levél Damontól?

Nem válaszoltam, csak fölrohantam. A levél valóban ott volt. Sima, vajszínű papírra írta, tökéletes kézírással.

„Mindent megszerzek, amit akarok.”

D.