/Selena/
Már két napja a levél miatt idegeskedtem. Damon nem jelentkezett, és még Stefan sem látta. Cassy tegnap átment Elenához aki-mint kiderült- annak a fiúnak a nővére akibe érkezéskor belekóstoltam és meg is öltem.
1 hét és iskola van, szóval le kellett állnom. Még gyanút fognak és nem akartam rákenni Stefanékra... főleg
nem Cassy-re. A házavató buli 3 nap múlva lesz.
Leszaladtam a földszintre ahol Cassy TV-zett. Valami hülye valóságsó ment.
-Rád jellemző, hogy ilyen hülyeségeket nézel.-mondtam a szemem forgatva.
Ő csak a vállát rángatta és nevetett. Összedobtam magamnak valami kaját és visszamentem a szobámba.
-Lassan átmegyek Elenáékhoz. Még van egy pár megbeszélnivalónk.-kiabált föl.
-Baj lenne ha én is mennék? Szeretném végre megismerni Elena családját.
-Gyere csak.
Nem akartam, hogy kiderüljön az igazság. Így legalább ki tudom magam húzni.
Már robogtunk is a város felé. 5 perc autókázás után megérkeztünk a Gilbert-házhoz. Kiszálltunk a kocsiból és oda mentünk az ajtóhoz. Gyorsan megigazítottam a hajam, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy ágrólszakadt. Cass kétszer kopogott. A harmadiknál már nyílt is az ajtó és a túloldalán Elena állt hatalmas mosollyal.
/Cassy/
-Cass, már vártalak.
-Remélem nem baj, hogy magammal hoztam Selenát.
-Dehogy, gyertek csak be.
Gyönyörű ház volt. Egyszerű, de mégis nagyon megtetszett.
Leültünk és megittunk egy pohár vizet.
-Fönt hagytam a vendéglistát a szobámban.-szólalt meg El.
-Hagyd csak, lehozom.-mondtam.
Felszaladtam a lépcsőn és egyenesen Elena szobájába mentem. A lista egy sárga jegyzettömbön volt. Alighogy kiléptem az ajtón egy Jeremy jött velem szembe egyszál törülközőben. Mindkettőnknek elvörösödött a feje.
-Örülök, hogy látlak.-mondta.
- Én is na... -ekkor észrevettem egy harapásnyomot a kulcscsontján.-Ezt hol szerezted?-mutattam rá a sebre.
Zavartnak tűnt az arca.
-Fogalmam sincs. Már ott van egy pár napja. De nem emlékszem semmire.
-Mennem kell.-mondtam sietve.
Lerohantam.
-Selena beszélnem kell veled. Azonnal. Elena meg bocsátasz?
-Persze.
Odaadtam neki a füzetet, Selt meg kihúztam a konyhába.
-Ismersz egy bizonyos Jeremy Gilbertet akinek egy bazinagy vámpírharapás van a nykán?
-Ömm...nem. De bemutathatnál neki.
-Selena!
-Na jó, ismerek. De annak már úgy is mindegy, mert hulla. Amúgy meg kell mondjam egy nagyon jó vacsit hagytál ki. Ja, és kitöröltem a memóriájából az egészet...mondjuk nem tudom minek, mert úgy is kinyírtam.
Tátott szájjal hallgattam végig az egészt. Végül nagyon nyugodt hangon megszólaltam.
-Ha megölted, hogy a francba láttam őt egy perccel ezelőtt? Élt és virult.
Most ő tátotta el a száját.
-Szilánkosra törtem a nyakát. Ebben biztos vagyok.-elgondolkozott.
-Most meg mi van?
-Te tudod módosítani a memóriáját úgy, hogy emlékezzen rá.
-És mégis mért tegyem meg?
-Légyszi.
-Oké. Menj vissza Elenához, én elintézem.
Bólintott.
Bementem Jeremy szobájába. Hirtelen ott termettem előtte és nekinyomtam a falhoz. Belenéztem a szemébe.
-Soha ne emlékezz arra amit Selena tett veled.
Elengedtem. Gyorsan kimentem, mielőtt magához térhetett volna.
-Ne haragudj Elena, de mennünk kell.-mondtam sietve.
El kikisért minket. Beszálltunk a kocsiba és már ott sem voltunk.
-Soha ne emlékezz arra amit Selena tett veled.
Elengedtem. Gyorsan kimentem, mielőtt magához térhetett volna.
-Ne haragudj Elena, de mennünk kell.-mondtam sietve.
El kikisért minket. Beszálltunk a kocsiba és már ott sem voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése