2. fejezet II.rész - Vissza az ismeretlenbe...

Sziasztok! Itt a második fejezet. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást :D

/Selena/

Nem szerettem futni, de most futottam. Ha valaki megkérdezné miért száz százalék, hogy nem tudnám rá a választ. Csak annyit tudtam, hogy futnom kell. Aztán hirtelen megálltam és a Mystic Falls-i erdő kellős közepén találtam magam. Körülnéztem, azonban nem láttam senkit. Csak egy valamit. Az egyik fán egy hatalmas fekete holló pihent. Nem is zavart addig a percig ameddig meg nem szólalt. Fülsiketítő volt a károgása. Nem bírtam elviselni, ezért úgy döntöttem, elkergetem. Sajnos ezzel csak még inkább felbosszantottam. És most már nem csak fülsértően károgott, de még csapkodott is a nagy szárnyaival. Így jobbnak láttam békén hagyni. Elindultam a másik irányba, de ismét megtorpantam, mert közvetlenül előttem egy kisfiú álldogált. Nem láttam az arcát, mert lehajtotta a fejét, de látszott a test tartásán, hogy valami történt vele. Úgy gondoltam, megkérdezem mi történt, de kővé dermedtem mikor közelebb mentem hozzá és megláttam az arcát. Csurom vér volt, néhol kisebb hús darabokkal. Nagyon bizarr látvány volt. Nem akartam bántani... de tudtam, hogy fogom. Sohasem tudtam uralkodni magamon. De most az egyszer el akartam menni. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát. Szép kisfiú volt. A barna haja belelógott gyönyörű világoskék szemébe. Az arca koszos és véres volt, ruhája szakadt. A nyakán egy harapásnyomot vettem észre. Valami megtámadta. De nem állat. 10 év körüli lehetett. Nem akartam elvenni az életét, mert nekem sem volt hosszú. Tudtam, hogy milyen érzés. Ekkor belenéztem a szemébe.
 –Azt akarom, hogy fuss. Nem érdekes merre, csak rohanj.- megtette. Elfutott. A fák között egy ideig láttam, de aztán hirtelen eltűnt.

Felébredtem. A nyakamon izzadságcsepp folyt, a testem minden porcikája remegett. Mason fogott le, hogy el ne ájuljak.
-Nyugi csajszi foglak! Csak rosszat álmodtál.
Nem válaszoltam, csak hozzábújtam. Nagyon jól esett, hogy valaki foglalkozik velem.
A Nap kezdett feljönni. Mason kiment a konyhába és én csak ültem az ablakpárkányon és bámultam az óceánt. Augusztus vége van. Florida nyáron gyönyörű. De most viharos volt az ég. A felhők szürkén gomolyogtak és olyan hangokat adtak ki, mintha ezer puska dördülne el. Nem volt jó kedvem. Cassy tegnap írta, hogy menjek el Mistyc Fallsba. Mindig is szerettem azt a helyet, de nem akartam itt hagyni Masont. Nagyon sokat segített, ő állított talpra. Féltem, hogy megharagszik. Összeszedtem magam és lementem hozzá.
-Nézd, beszélnünk kell.-nem tudtam, hogyan kezdjek neki. De mintha hallotta volna a gondolataimat válaszolt a fel nem tett kérdésre.
-Rögtön az elején. –látta rajtam, hogy ideges vagyok.-Nyugi Selena nem harapok, csak ha telihold van.-és szélesen elmosolyodott.
-Én halálosan nyugodt vagyok. Csak attól tartok, hogy megharagszol, vagy a legrosszabb esetben megutálsz.
-Ilyen nem történhet meg ezt te is tudod.
-Mason.-kezdtem. -Elmegyek. Mistyc Fallsba.
Zavartan elmosolyodott.
-Kár. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. És köszönök mindent amit értem tettél. Hogy nem hagytad, hogy még több durvaságot csináljak.
Nem voltam szerelmes Masonbe. Szerettem, de csak barátként. Ő teljesen máshogy érzet. Szeretett és velem akart lenni. Tudtam, hogy bántja a dolog.
-Érted bármit.-nyomott egy kis puszit az arcomra.-Ég veled szépségem.
Délutánra mindenemet összepakoltam. A három hatalmas bőröndöt könnyedén dobtam a szeretett Ferrarim hátsó ülésére. Mikor beültem, Mason odajött hozzám.
-Lenne valami.-mondta.
-Mond csak.
-Ha Mistyc Fallsba mész meg kell ígérned nekem valamit.-bólintottam.-Van egy alak akivel nem szeretném, ha barátkoznál.
-És honnan ismerem fel ezt az embert?
-Annyit mondok, hogy olyan mint te.-elég értetlenül nézhettem, mert azonnal válaszolt.-Úgy értem vámpír. De úgyis rájössz.
-Még egyszer köszönöm.
-Egy élmény volt téged megismerni.-elmosolyodtam.
Azzal elhajtottam.
A Mistyc Falls-ba vezető út igen csak hosszú és kanyargós volt. Mindenféle mellékutakon kellett mennem. Már nyolc órája vezettem, mikor leszakadt az ég és borzalmas vihar kerekedett. Úgy döntöttem keresek egy út menti benzinkutat. Hamarosan találtam is egyet. Borzalmasan szomjas voltam, már vagy egy hete semmit sem ittam. Gondoltam keresek valamit...vagy valakit.
Szerencsémre egy párocska éppen el volt foglalva egymással a kocsijuk hátsó ülésén. Gondoltam egyszerre szedem őket ki, de úgy túl gyors lett volna. Bekopogtam az ablakon, de nem jött válasz. Ezért betörtem és kiráncigáltam a fiút az autóból. Egész gyorsan kiittam belőle az életet. A lány befutott a benzinkút női vécéjébe. Rossz húzás. Utánamentem. Ő a falhoz támaszkodva sírt és sikítani kezdett mikor meglátott.
-Mi a franc vagy te?-kérdezte könnyektől fulladozva.
-Nyugi szívem. Csak a rémálmod.
És egyel kevesebb nő lett a földön.
Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Ekkor elkapott egy érzés. Szorította a gyomromat és nem akart engedni. Bűntudat volt. Rettenetesen kínzott, de hamar kivertem a fejemből és egy pillanat alatt abbamaradt. Elindultam. Tábla jelezte, hogy végre megérkeztem: „Üdvözöljük Mistyc Falls-ban”.
Itthon vagyok. Itt születtem, de nem emlékszem semmire, mert a szüleim 2 évesen elhoztak és New Yorkba költöztünk.
Nem tudtam, hogy merre menjek, ezért bekanyarodtam az első sarkon és kiszálltam egy háznál. Mikor csöngettem egy 16 év körüli fiú nyitott ajtót. Megjegyzem eléggé cuki volt.
-Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.

/Jeremy/

Csöngettek. Rettenetesen fájt a fejem és elég rossz kedvem volt.

-Elena.-kiabáltam, de nem válaszolt. Biztos Bonnie-nál van.
Leszaladtam, hogy kinyissam. Egy fekete hajú lány állt velem szemben. Nem volt ismerős. Ekkor megszólalt:
 -Szia. Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de új vagyok itt.-kellemes, szinte igéző hangja volt. Teljesen elkápráztatott.-Jaj én buta be sem mutatkoztam...Selena Walker.
-Semmi baj. Jeremy Gilbert vagyok. Gyere csak beljebb.
Az illata beárasztotta a szobát. Elég erősen édes, de mégis keserű volt.
-Kérsz valamit? Esetleg egy üdítőt?
-Köszi, nem. Tudnál nekem segíteni? Nem ismersz véletlenül egy Cassy More nevű lányt?
-De. Tegnap vele és Stefan Salvatore-ékkal vacsoráztunk.
-Nem tudod véletlenül, hogy hol lehet?
-Sajnos nem. De egy tudok egy helyet. Grillnek hívják, itt van nem messze a főúton. Könnyen odatalálsz. Talán ott van.
Közel hajolt hozzám és mélyen belenézett a szemembe. Az illata felerősödött. Most már kaparta a torkomat.

/Selena/

Közelebb hajoltam hozzá.
-Nagyon aranyosnak tűnsz Jeremy. Szívesen megismernélek közelebbről. Odahajoltam és végigszagoltam a nyakát. Émelyítő illata volt. Nem tudtam megállni. Belemélyesztettem a fogamat a nyaka alatti hajlatba. Nem tudtam semmi másra gondolni. A tűzpiros vére csöpögött le a nyakán. Mikor végeztem belenéztem a szemébe és teljesen elfelejtettem vele az egészet.
 Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Cassy-nek:
„5 perc.”
Odafordultam Jeremyhez. Szörnyen nézett ki. Nem akartam, hogy szenvedjen.
-Örülök, hogy megismertelek Jeremy Gilbert. Egy élmény volt.-megcsókoltam.
Aztán egy hirtelen mozdulattal kitörtem a nyakát, ami halk roppanó hangot adott ki.